A magyar emberek még mindig nem bíznak a béremelésben. Tavaly év végi Workmonitor felmérés szerint mindössze a dolgozók 43%-a számít fizetésemelésre, miközben tudjuk, hogy mind a minimálbér, mind a garantált bérminimum újra jelentősen emelkedett az idei év elején, a K&H bizalmi indexe szerint pedig a kkv-k 75%-a készül béremelésre.

Ugyan az előző évi adatokhoz képest - akkor még 40% bízott a béremelésben - van egy kis elmozdulás, de láthatóan nagy sok cég nem jól kommunikálja a szándékát. Vagyis egy hatalmas szakadék tátong aközött, ami a valóságban és ami a dolgozók fejében van.

Ez azért fontos, mert ha az emberek bizonytalanok, sokkal könnyebben elindulnak akár külföldre, mert nem bíznak a magyar cégekben, és abban, hogy itthon is meg lehet élni. Ahhoz, hogy ezt a bizonytalanságot csökkentsék, a vállalatoknak bizony oda kell figyelniük a megfelelő kommunikációra.

Azt is tudni kell ugyanakkor, hogy ahogy nálunk, úgy Nyugat-Európában is nőnek a bérek. Persze a béremelés üteme más, de ha ezerhez adunk 1%-ot, az ugyanaz, mint ha százhoz 10%-ot, a növekmény abszolút értékben ugyanaz. Vagyis jelenleg hiába nőnek gyorsan a bérek itthon, a távolság Nyugat-Európától nagyon erősen nem csökken. Nem is beszélve arról, hogy a környező országokban, most már Romániában is - legalábbis a nagyvárosokban - hasonló, sőt, Bukarestben sokszor magasabb bérszínvonalakkal találkozom, mint Budapesten.

De mi van akkor, ha a béremelés ilyen ütemét mégsem bírják el a magyar cégek? Azt várom, hogy a minimálbér növelése, illetve a garantált bérminimum 180 ezer forint fölé emelkedése azt indukálja elsősorban, hogy a fizetések fehéredni fognak, hiszen a minimálbérre bejelentett, a fizetésük egy részét "zsebbe" kapó munkavállalók a bérük nagyobb részét fogják fehéren megkapni. Sajnos a vállalkozók egy része tovább trükközik, ha megnézzük, gyorsan nő a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, ami nem igazi tendencia, vagyis nem több kismama vagy diák kerül elsősorban a munkaerőpiacra, hanem visszaminősítenek dolgozókat részmunkába. Nagyon fontos lenne, hogy az állam ezeket kiszűrje például a helyszíni ellenőrzései során.

Mit tehet akkor mégis a vállalkozó a megnövekedett bérterhek mellett? Azt gondolom, hogy a külföldi cégeknek van a legkönnyebb helyzetük, mert egyszerűen megnézhetik, hogy hogyan szervezik a munkát az anyavállalatnál vagy a szárnycégeknél. Én ugyanis azt látom, hogy a munka termelékenységében, szervezettségében hatalmas különbségek vannak, ugyanazt a munkát sokkal kevesebben végzik el Nyugat-Európában, mint nálunk. Ez nyilván feltételezi azt, hogy jobban van megszervezve a munka, kihasználva a digitalizálció és az automatizáció előnyeit. Vagyis "digitalizálva" vannak a munkahelyek, gépek segítik az embereket, és részben dolgoznak helyettük.

Magyarországon eddig nem nagyon voltak rákényszerítve a cégek az automatizálásra, mert annyira alacsony volt a bér, most azonban már elkerülhetetlen az ésszerűsítés. Nagyon sok felesleges ember van még mindig a rendszerben, akiket ki lehetne váltani, és át lehetne helyezni más munkakörökbe.

És itt érünk el a történet fájdalmas pontjához, hiszen vannak olyan cégek, amelyek egyszerűen képtelenek lesznek kitermelni a megnövekedett bértömeget, be fognak zárni, sajnos ez a piac törvénye. Amikor Nyugaton több millió sertést vág le helyenként egy-egy vágóhíd évente, nem biztos, hogy néhány ezer sertés levágásával optimálisan tudnak a magyar cégek dolgozni, a mérethatékonyság tehát fontos tényezővé válik. A munkaerőpiacot tekintve semmi probléma ezzel, hiszen a dolgozókat fel fogják venni a hatékonyan dolgozó cégek.

A termelés visszafogása nem lehet megoldás

Az nyilván nagy tragédia, hogy egy magyar autógyárban nem tudnak annyit termelni, mint amennyi megrendelésük van. Vagy például ha a német tulajdonú elektronikai gyárban is hatalmas megrendelések vannak, aminek egy részét lehet, hogy vissza kell adni, mert nem tudnak új embereket felvenni.

A munkaerőhiány közepette hosszabb távon el kellene gondolkodnunk azon, hogy honnan szerzünk külföldről munkavállalókat, miközben a lengyeleknél már 1 millió ukrán dolgozik, és a cseheknél is több 100 ezer.

Mi miért nem tudjuk megnyerni magunknak ezeket az európai kultúrájú embereket?

És miért van az, hogy még mindig nagyon sok közfoglalkoztatott van például Borsod megyében, miközben Miskolcon egy egyszerű betanított munkára is minden embert fel tudna venni a 3 nagy helyi gyár, amelyek megőrülnek a munkaerőhiánytól? Vagyis nem gondolom, hogy a termelés visszafogása jelentené a megoldást.

Egyre több szakmában meg lehet élni Magyarországon

A mostani béremelés arra ugyan nem elég, hogy hazacsábítsa külföldről a munkavállalókat, de mindenképp ebbe az irányba hat. És jó hír, hogy egy jó szakember, egy jó vízvezeték- vagy villanyszerelő például már igenis meg tud élni itthon. Például a kőművesem, aki eddig kijárt Ausztriába, most jól keres itthon, és majd szeptemberben jön hozzám dolgozni, mert csak akkor ér rá.

És ami szintén jó hír, hogy a gyártósori munkáért Németországban megkeresett 1500 euró vásárlóértéke sincs már elképzelhetetlen messzeségben a modern magyar gyárakban megkereshető bérektől.

A szerző Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezető igazgatója

Forrás: Portfolio