Milyen év vár a nyugdíjasokra az idén? Pénzügyi szempontból jó, hiszen jár nekik az inflációs nyugdíjemelés januártól, és feltehetően lesz nyugdíjprémium (a GDP-növekedés 2018-ra várt mértéke 4,3 százalék) is, és talán az Erzsébet-utalvány vagy hasonló többletjuttatás sem marad el – írja a Világgazdaság.

A nyugdíjasok számára a legnagyobb hatású pluszpénz a nyugdíjak rendszeres emelése. Az ellátásukat már januártól kezdve kettős emelés után kapják: először 0,8 százalékkal emelik a decemberi nyugdíj összegét a tavalyi inflációs korrekció egy hónapra eső mértékével (mindazoknak, akik 2017 novemberében részesültek az egyösszegű, 9,6 százalékos különbözeti emelésben), majd az így kapott összeget tovább emelik 3 százalékkal, az idei évre szóló költségvetési törvényben tervezett infláció mértékével. (A nyugdíjemelés kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztói árindextől függ.)

Ez kedvező: a 3 százalék az MNB új inflációs előrejelzése szerint fél százalékkal magasabb a ténylegesen vártnál. A nyugdíjasok már élvezték a hasonló felülbecslések eredményét: 2010 óta egy 13. havi nyugdíj porlasztott kifizetésével felérő arányban nőtt a nyugdíjuk reálértéke. A felülbecslés miatt a reálérték megőrzéséhez szükséges mértéknél jobban emelt nyugdíjakból nem lehet visszavenni az inflációt meghaladóan növelt részt, ellenkező irányban viszont működik a jog: ha az infláció tényleges mértéke meghaladná a januári emelés mértékét, akkor a különbözetet januárra visszamenőleg megkapják novemberben. (Ez történt 2017-ben.) Ha az eltérés – amelyet a KSH január–augusztus hónapokra közzétett inflációs tényadatai alapján mérnek – nem éri el az 1 százalékot (mint tavaly, amikor 0,8 százalék volt), akkor egyösszegű a korrekció, ha meghaladná, akkor pótlólagosan emelik a nyugdíjat az eltérés mértékével. Mindkét verzióban beépül a nyugdíjba az inflációs emelés és annak korrekciója is.

A kedvező folyamatok ellenére nagyon sok kritika éri a rendszeres nyugdíjemelést.

A kisebb nyugdíjban részesülők nehezményezik a százalékos emelést: 80 ezer forint nyugdíj esetén a 3 százalék 2400 forintot, míg 200 ezer forintos nyugdíjnál már 6000 forintot ér. Szívesen látnának olyan módosítást, amely egységes összegű emelést írna elő – de ezt nyilván a magasabb nyugdíjban részesülők éreznék igazságtalannak. Elképzelhető a sávos emelés bevezetése is: ez esetben a kisebb nyugdíjban részesülők nagyobb mértékben, a nagyobb nyugdíjban részesülők kisebb mértékben kapnának emelést. Eltekintve attól, hogy ez milyen mértékben bonyolítaná tovább a nyugdíjrendszer már ma is jogi őserdőre emlékeztető szabályozási környezetét, a rendszer a nagyobb méltánytalanságok helyett rengeteg kisebb méltánytalansághoz vezetne. Nem is beszélve arról, hogy figyelembe kellene venni a nyugdíjas tényleges vagyoni helyzetét is. Ez viszont (vagyonadó hiányában) szinte lehetetlen.

A másik lényeges és szintén indokolt kifogás, hogy az inflációs nyugdíjemelés miatt – amelynek célja a nyugdíjak reálértékének megőrzése – a nyugdíjasok hosszabb távon relatíve elszegényednek az aktív korosztályok dolgozó tagjaihoz képest, hiszen a nemzetgazdasági átlagbér az infláció többszörösével nő. Tavaly 12,8 százalékkal nőtt az átlagkereset, miközben a nyugdíjak csak 2,4 százalékkal (a novemberi kiigazítással együtt). Ezt orvosolná a svájci indexálás, amelynek alkalmazásával az átlagos bérnövekedést valamilyen arányban figyelembe vennék a nyugdíjemelésnél. Az elképzelés egyáltalán nem ördögtől való, három hatásával azonban tisztában kell lennünk. Egyrészt ha az átlagbérek csökkennének, akkor a nyugdíjemelés mértéke az infláció alá is bukhatna, így a nyugdíjak reálértéke csökkenhetne. Másrészt az ilyen emelés sokkal többe kerülhet, mint az inflációkövető gyakorlat.

Minden 1 százalékpontnyi emelés 20 milliárd forintnyi többletkiadást generál a nyugdíjkasszában, és további 7 milliárd forintnyit az egyéb ellátásokat fedező költségvetési tételekben. Ha a tavalyi adatok alapján svájci módra indexálták volna az ellátásokat, azaz (12,8 + 2,4) / 2 = 7,6 százalékkal növelték volna a nyugdíjakat 2,4 százalék helyett, az plusz 140 milliárd forintjába került volna a költségvetésnek. (A 2017. évi korrekciós emelés, a nyugdíjprémium és az Erzsébet-utalvány összesen 80 milliárd forint volt.) Az ilyen vegyes emeléssel a nyugdíjasok drámai mértékben növelhetnék az inflációt is, hiszen több mint kétmilliós tömegük keresletével elképesztő mértékben gyorsíthatnák a bér-ár spirál felpörgését.

Egyéb javaslatokat is fontolgatnak a nyug­dí­jas­szer­vezetek, elsősorban azt, hogy az inflációs emelés mértékét ne az általános fogyasztói kosár, hanem a nyugdíjas-fogyasztóikosár alapján határozzák meg. Nyilván védhető ez az elképzelés is – mindaddig, amíg a nyugdíjas fogyasztási árnövekedés mértéke magasabb, mint a fogyasztói árak általános növekedése. Ha ez éppen megfordulna, akkor a nyugdíjasok azért tiltakoznának, hogy a nyugdíjuk reálértéke csökken. Persze elképzelhető lenne olyan megoldás is, amely mindig a nyugdíjasok érdekében váltogatná az emelés mértékét, de ez a megoldás súlyosan sérthetné a társadalom többi rétegének érdekeit, hiszen a nyugdíjasokat minden esetben kedvezményezné, függetlenül a költségektől és következményektől.

Bárhonnan közelítsünk, a nyugdíjemelés módszere és mértéke számtalan vitát generálhat. Az érvényben levő rendszer garantálja a nyugdíjak reálértékének megtartását, s ezt az elemét biztosan meg kell őrizni bármilyen jövőbeni módosítás esetén is.

Forrás: Világgazdaság

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ