Magyarországon csökkent a bérhányad az elmúlt két évtizedben, éppen akkor, amikor a külkereskedelemi nyitottság nőtt. Az MNB tanulmánya bemutatta: a magyar cégek termelékenysége alacsonyabb a külföldi cégeknél, de képességeikkel összhangban fizetnek, ugyanakkor a külföldiek nem fizetnek annyival többet, mint amennyivel hatékonyabban működnek – írja a portfolio.hu.

A bérhányadok trendszerű csökkenése egy időben zajlott a külkereskedelmi nyitottság növekedésével Magyarországon, ami alátámasztja a külkereskedelmi folyamatok és a globalizáció fontosságát a bérhányad alakulásában - állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a Növekedési Jelentésben. A nyitottabb gazdaságok jellemzően alacsonyabb bérhányaddal rendelkeznek, mint a zárt gazdaságok. (A bérhányad a teljes makrogazdasági bérköltség - a bruttó bérek és a munkáltatói terhek - bruttó hazai termékhez viszonyított aránya.)

A tőke a magasabb megtérülés és az alacsonyabb bérköltségek miatt áramlik a fejlődő gazdaságokba, aminek a következtében a befogadó országok termelőkapacitásai jellemzően bővülnek, ugyanakkor jövedelemeloszlási szempontból az FDI szerepe nem teljesen egyértelmű. A külföldi érdekeltségű vállalatok jellemzően jóval termelékenyebbek és tőkeintenzívebbek, mint a hazai vállalatok, ugyanakkor az MNB tanulmánya szerint a termelékenységi többlet nem minden esetben ér el a munkavállalókig. Vannak olyan országok, ahol a bérhányad alacsonyabb és vannak olyanok, ahol magasabb a külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalatoknál.

Magyarország esetén jelentős különbség mutatkozik a hazai és a külföldi tulajdonú vállalatok bérhányada között. Nemzetközi összevetésben vizsgálva az látható, hogy a hazai tulajdonú vállalatok bérhányada tekinthető egyensúlyinak, mivel összhangban van az adott vállalati kör esetén regisztrált termelékenységi szinttel. Ezzel szemben a külföldi tulajdonú vállalatok esetén a termelékenységtől érdemben elmarad a bérek színvonala - írja az MNB.

Ha idősorosan vizsgáljuk a változásokat Magyarországon, akkor az látható, hogy a külföldi vállalatok termelékenysége 2,5-3-szorosa a hazai tulajdonú vállalatoknál regisztrált szintnek, míg bérekben csupán 2,1-2,3-szoros a különbség.

Ez a differencia ráadásul nagyobb is volt a korábbi időszakban, vagyis még markánsabb különbségek voltak a múltban a külföldi és a belföldi tulajdonú vállalatok bérhányada esetén.

A bérhányad csökkenése mögött a társadalmi csoportok alkuereje (szakszervezetek, munkavállalói bértárgyaló intézmények) fontos tényező lehet.

A másik fontos intézményi tényező az MNB szerint, ami érdemben befolyásolta a béreket az elmúlt évtizedben, a kiszervezés jelensége. A szervezetek úgy tudják csökkenti munkaköltségeiket, hogy az alacsonyabb hozzáadott értékű feladatokat kiszervezik.

Fontos hangsúlyozni, hogy a külföldi vállalatok összességében így is jóval magasabb bért fizetnek a munkavállalóknak Magyarországon a hazaiaknál. A feltörekvő országok jellemzően az alacsony bérköltségükkel képesek bevonzani a külföldi vállalatokat. A feltörekvő országokban általánosságban (ezért is) jellemző lehet, hogy a hazai tulajdonú, alacsonyabb termelékenységű vállalatok bérhányada magasabb, mint a nagyobb hozzáadott értéket termelő külföldieké. A külföldi cégeknek a feltörekvő országokban adódó bizonytalanságokkal (pl. szabályozás), kihívásokkal (pl. valutaárfolyam-ingadozás) és a környezettel (pl. infrastruktúra) is szembe kell nézniük a bérek meghatározása során.

Mint a Portfolio bemutatta, termelékenységben komoly szakadékot láthatunk a multik és a kisebb cégek, illetve a hazai és a külföldi cégek között. A külföldi vállalatok Magyarországon sokkal jobban teljesítenek, mint a hazaiak. Igaz, hogy számuk és arányuk eltörpül a magyarokhoz képest (mindössze 3,2% számít külföldinek), mégis kiemelkedően nagy hozzáadott értéket teremtenek, 52-53%-ost a teljes nemzetgazdaságban. A külföldi irányítású vállalatoknál a hozzáadott érték fejenként 13 millió 530 ezer forint volt 2015-ben, ami 2,6-szorosa a magyar 5 millió 135 ezernek.

 Forrás: Portfolio

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció