„Minden találmányommal így volt. Az első lépés az intuíció - az hirtelen tör rám, utána kezdődnek a nehézségek. Először ez fárad el, majd amaz, — jönnek a »bugok«, ahogy az ilyen kis hibákat és nehézségeket nevezik, és hónapokon át tartó feszült figyelem, tanulás és munka kell ahhoz, hogy az üzleti sikert – vagy kudarcot – bizonyosan elérd.” – írja a qubit.hu.
1878-ban még nem Öcsi bácsi volt a híres Puskás, és a kaliforniai Menlo Parknál sokkal híresebb volt a New Jersey-beli, ahol Thomas A. Edison dolgozott, és ahonnan a fenti sorokat írta Puskás Tivadarnak egy akkumulátor kifejlesztéséről, ami 10 296 kísérletbe telt.
Mekkora szerencséje volt Puskásnak, hogy Edisonnal levelezhetett!
Puskás Tivadar lecsúszófélben levő nemesi család sarja volt, Neumann János édesapja a bankigazgatóságig emelkedő nagypolgár, aki 1913-ban kapta a nemesi címét. Bíró László apja viszont csupán egy zsidó műfogász. Vajon hány Puskás, hány Neumann és hány Bíró van a világon, és hogyan lehetne még több? Utat talál-e, tör-e magának a tehetség?
Egy ideje születnek cikkek, amik megszámolják, hány percet beszélnek nők filmekben, vagy minden témában felemlegetik, hogy na de fekete (transz, színes bőrű, bevándorló, fogyatékkal élő), az mennyi van arrafelé? Minden korábbinál erősebb bizonyíték van arra, hogy ez nem csak öncélú fontoskodás, hanem véresen komoly társadalmi és gazdasági kérdés. Például az múlhat rajta, hogy meg tudjuk-e sokszorozni a feltalálók és találmányok számát.
Európából nézve talán meg is lehet mosolyogni, mekkora forradalmat jelent az amerikai társadalomtudományban, ami az esélyegyenlőségről mostanában kiderült:
- A szegényebb családba születők szegényebbek is lesznek,
- ebben 1980 óta nincs javulás,
- és most már egyre kevesebben keresnek majd többet, mint a szüleik kerestek, pedig régen ez volt az általános.
- A szegények korábban is halnak meg.
- Még a nagy hírű egyetemeikkel sem emelik fel a hátrányos sorba született tehetségeket (a menő egyetemek ehhez túl kevés szegényt vesznek fel).
Mi talán kevésbé bíztunk az ellenkezőjében, az európai társadalmaknak mélyebb önképe, hogy a „nemzet” újratermeli önmagát, és azzal valahogy együtt jár, hogy a nemesek gyerekei maradnak nemesek, a dokkmunkások gyerekei lesznek a dokkmunkások, az orvosokéi meg az orvosok. Most mit vannak úgy meglepődve Amerikában, hogy a gyerek környezete meghatározza, mi lesz belőle? Mondjuk a legnagyobb szenzációt odaát is az jelenti, milyen nagy különbség van még országon belül is, és próbálják megérteni, miért teremt egy-egy környék sokkal egyenlőbb esélyeket, mint mások. Például a leggazdagabb 1% női 10,5 évvel, a férfiai majdnem 15 évvel élnek tovább, mint az alsó 1%-é, de New York legszegényebb 5%-a még mindig 7,5 évvel tovább él, mint Detroité. Európában is érdekes lehetne sok hasonló tanulmány, de itt nincs negyven évre visszatekintő, egységes adatbázis a kontinens összes adóbevallásával.
Egyenlőtlenségjelek
Az amerikai forradalom elsősorban egy stanfordi professzor, Raj Chetty* nevéhez köthető. Az ő legfrissebb munkája pedig az egyenlőtlenségek dokumentálásán is túlmutat. Vajon miért van ennyivel több szabadalmuk a gazdag szülők gyerekeinek, mint a szegényebbekének?
Sikeres gyerekek aránya a szüleik jövedelme szerint
1980 és 1984 között született amerikai állampolgárokat aszerint sorol mindkét ábra víszszintesen valahova, hogy a szüleik (együtt) hol álltak az amerikai családok jövedelmi rangsorában. A lila vonal mindig olyan magasra kerül függőlegesen, ahány ezreléknek az odaeső gyerekek közül bejegyzett szabadalma lett azóta—ehhez tartozik a jobboldali tengely. A felső ábra akármilyen szabadalom esetén feltalálónak számolja a gyereket, az alsó csak a legsikeresebb, legidézettebb szabadalmak jegyzőit számolja (ezért is van belőlük sokkal kevesebb, ahogy a jobb oldali tengelyek eltérő skálája mutatja is). Zöld színnel azt jelöljük, az adott jövedelmi szintű családba született gyerekek közül hány százalék lett igazán magas jövedelmű: a felső ábrán a legfelső 5% között keresők arányát mutatjuk, az alsó ábrán ismét egy szűkebb elitet, a legfelső 1%-ba kerülőket számoljuk. Ehhez tartozik a baloldali tengely.
Forrás: qubit.hu
