Országos visszhangja volt annak, hogy borsodi Tornanádaskán félmilliós fizetésért keresnek óvónőt. Az állást azóta sem tudták betölteni, s volt olyan jelentkező, aki felfelé alkudott – írja a Népszava.

Tornanádaskán mindenki söpröget. Ahogy a Kassa felőli úton bekanyarodunk, s átvágunk a síneken, tucatnyi asszonyt látunk ciroksöprűvel a kezében. Később kiderül: a hatszáz fős településen százötven közmunkás van, ők jellemzően a falut rendezgetik vagy virágot ültetnek. Rendes állás itt nemigen akad.

Teli az óvodaudvar is frissen ültetett örökzöldekkel, ezeket nézegetjük, beljebb ugyanis nem mehetünk. Az óvónők nem nyilatkoznak, mindenki a polgármesterhez irányít, ám ő épp lakhelyén, Szendrőn van. Egy parkban várakozunk, amíg megjön, s nézzük a felújított tér szélén, magas talpazaton álló fehér gnóm szobrokat, amelyek mintha a párizsi Notre-Dame tetejéről cseppentek volna ide.

– Rizikét? Vagy lila pereszkét inkább? – szólít meg asszony, óvodás kislányával az oldalán. Aki épp nem közmunkában sepreget, gombát szed ilyenkor ősszel, s vonattal viszi a miskolci piacra. A kislány azt mondja, szeret ide óvodába járni, sok verset tanulnak és mesefilmeket néznek. Az anyja úgy tudja, nyolcvan gyerekkel egyetlen végzett óvónő foglalkozik, a többiek dadusok, és sokan közülük közmunkások.

Ezt a nem sokkal később megérkező polgármester, Beri Tamás cáfolja, szavai szerint három képesített óvónő dolgozik az intézményben, de valóban sok a kisegítő. – Tudja, olyan ez, mint a repülőtereken, ahol sólymokkal riasztják el a galambokat a gép elől. Nekem is vannak ilyen sólymaim, akik bent felügyelnek az óvodában és az iskolában: azóta rend van mindenütt – fogalmaz kissé képletesen. Aztán elmagyarázza, hogy olyan közmunkásokat delegált ide, akiknek tekintélyük van az itteni családok előtt, s így nem lehet „hőzöngeni” vagy balhét kavarni. Ha mégis történne bármi incidens, akkor a „sólymoktól” első kézből kap információt, könnyebb igazságot tenni.

Tornanádaskán mindenki cigány. Egyetlen Jani bácsit emlegetnek a faluban, aki nem tartozik az itteni családokhoz, s valahol az állomás környékén, a többiektől távolabb lakik, de őt ritkán látják. A polgármesteri hivatal tisztviselői jellemzően a szomszéd településekről ingáznak ide nap mint nap.

Az óvoda két évvel ezelőtt került nehéz helyzetbe, amikor egyszerre két óvónő is elment innen. Az okokat nem sikerült kideríteni, a polgármester szerint lakhelyükhöz közelebb találtak munkát, de a falubeliek csak hümmögnek, amikor erről faggatom őket.

Tornanádaskán van egy közepesen súlyos fogyatékkal élő fiatalokat gondozó intézmény – a mezőkövesdi önkormányzathoz tartozik –, ennek dolgozóit is megállítottuk, mit tudnak a helyi óvónőhiány okairól.

– Hát, ott minden gyerek fekete, kell ennél többet mondani? – kérdez vissza egy középkorú nő. Hozzáteszi: ő semmi pénzért nem vállalná el az állást, mert szerinte a cigánygyerekek kezelhetetlenek.

– De hisz még csak óvodások – vetem közbe, amire az a válasza, hogy mindegy, a cigánygyerek már megszületése után rosszabb, mint a nem cigány.

Beri Tamás polgármester szerint ezeket az előítéleteket a veszekedős cigányokat mutogató tévés „show-műsorok” erősítik fel, ha senki nem nézne tévét, boldogabb lenne a világ. Akkor az álláshirdetésre is többen jelentkeztek volna, s nem lenne ilyen nehéz betölteni az üres helyeket. Márpedig nehéz helyzetben vannak: a törvény szerint legalább két óvónőnek lennie kell minden csoportban, náluk viszont nincs ennyi. Egyszerre akár három pedagógust is tudnának alkalmazni a bruttó 350-520 ezres fizetésért, de még nem találtak megfelelő jeltöltet. Aki jelentkezett, az mindjárt felfelé srófolta az árat, volt, aki 580 ezres bruttó bért kért. Az óvodák ma jellemzően önkormányzati fenntartásúak, s bár van bértábla, attól eltérhet az a település, amelyiknek futja erre. Bár Tornanádaska szegény település, különös módon a magas béreket ki tudnák gazdálkodni: mivel itt szinte minden gyerek halmozottan hátrányos helyzetű, magasabb normatívát kapnak utánuk az államtól. Igaz, tény az is : ha ennyiért vennének fel egy óvónőt, akkor a jelenlegi dolgozók bérét is fel kellene tornászniuk, másképp ők hagynák faképnél a falut.

– Ezen a vidéken egymástól „lopkodjuk” el a képzett munkaerőt, tanárt, pénzügyest, adminisztrátort. Amelyik önkormányzat többet fizet, azé az ember, akár egy piacon. S lehet, hogy mi többet fizetünk, mint egy közeli városban, de nehezebbek a körülmények is: például ide minden nap muszáj ingázni – mondja a polgármester.

Tornanádaskán egyre több gyerek születik, az óvodát így hamarosan bővíteni kell. Ha nem lesz elég óvónő, végképp patthelyzetbe kerülnek.

Betöltetlen állások sokasága

Egy óvónő átlagos bére bruttó 200-330 ezer forint, sok helyen pedig még az intézményt vezető óvónő bére sem éri el a Tornanádaskán kínált 350 ezres alsó sávot. Borsod megyében azonban nemcsak ez a falu van nehéz helyzetben, tucatnyi településen hirdetnek óvónői állást. Ezek jellemzően olyan peremvidéki falvak, mint amilyen Novajidrány, Szakáld, Kesznyéten, Szalaszend vagy Sajókaza, de Miskolcon is akad betöltetlen poszt. Az országban mintegy kétszáz településen keresnek most óvoda-pedagógust, legtöbb hirdetés szerint az állás azonnal betölthető.

Forrás: Népszava

Eseménynaptár

loader

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

Megvá­lasz­tot­tak — Mi lesz most?



A szem­lé­le­té­ben teljes mér­ték­ben újdon­ság­nak szá­mí­tó könyv egy­részt meg­oldást nyújt a ma­gyar szak­szer­ve­ze­te­ket is súj­tó fo­lya­ma­tos tag­lét­szám­csökkenés meg­állí­tá­sá­ra, más­részt se­gít át­te­kin­te­ni a mun­ka­he­lyi tiszt­ség­gel já­ró fe­la­da­to­kat, va­la­mint azok si­ke­res el­lá­tá­sá­hoz gya­kor­la­ti ta­ná­csok­kal lát­ja el a mun­ka­he­lyi szak­szer­ve­ze­ti tiszt­ség­vi­se­lőket.

To­vábbi in­for­má­ció