Kordás László: „Még a kritikus ponton innen vagyunk”

Egyelőre nem törte át a gátat, de egyre nagyobb a sztrájkhajlandóság a magyar munkavállalók körében – állítja a Népszavában Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.

- A miniszterelnök csütörtökön leszögezte: nem vonják vissza a rabszolgatörvényt. Mikor kezdik a sztrájkot?

- Én akár már most elkezdeném.

De a sztrájk joga elsősorban a munkavállalót illeti meg.

Az MASZSZ elnökeként hiába hirdetnék meg bármit. A sztrájkszervezéssel járó munka 90 százaléka az ágazati és munkahelyi szakszervezeteké. Az ő dolgukat pedig igencsak nehezíti a 2010-ben módosított sztrájktörvény. Ma már nem lehet könnyen, rugalmasan sztrájkot szervezni. Szigorú, bürokratikus feltételei vannak már az elégséges szolgáltatások meghatározásának is. Erre jó példa az: volt, hogy másfél év után határozta meg a bíróság egy tervezett sztrájknál az elégséges szolgáltatást. Ez abszurd helyzet, ennyi ideig szinte lehetetlen fenntartani a sztrájkhajlandóságot a munkavállalókban. Márpedig sztrájkot, de még egy nagyobb demonstrációt is akkor lehet megszervezni, ha a munkavállalók többségében valóban megvan az elhatározás.

Az csak mese, hogy ha sztrájk van, nem kell bemenni a munkahelyre. Be kell menni és ott nyilatkoznia kell az érintett munkavállalónak, hogy sztrájkol, nem veszi fel a munkát. Ezután sem mehet haza, el kell vonulnia a kijelölt sztrájkhelyiségbe. Ezzel együtt vállalnia kell, hogy a bére a sztrájkidőszakra kiesik. -

A Miniszterelnökségtől tavaly 100 millió forintot kaptak a most tiltakozó szakszervezetek. Nem emiatt olyan nehéz megszervezni a sztrájkot?

- Nem. Ez a forrás a 2000-es évek elejétől elérhető az országos munkáltatói, szakszervezeti szövetségek számára, a konföderációk szakértői bázisának, szervezettségének támogatására szolgál. Pályázati pénzekről beszélünk, amelyek a költségvetésben is rögzítve vannak.

Nem ajándékba adják, cserébe nem szabnak, nem szabhatnak feltételeket.

Azzal sem zsarolhatnak, hogy ha nem viselkedünk jól, nem adják oda. Nekünk minden megyében van képviseletünk, jogsegélyszolgálatunk, elsősorban ezeket finanszírozzuk belőle, és az utolsó forintig mindennel el kell számolnunk. Nem igaz, amit egyes hírportálok akkor írtak, vagyis hogy emiatt visszafogjuk magunkat.

- A fizetését sem ebből kapja?

- Nem. A tagdíjakból kapom.

- A követeléseiket kedden úgy adták át a kormánynak, hogy még hivatalos sztrájkbizottság sem alakult. Így viszont a kabinetet semmi nem kötelezi arra, hogy érdemben reagáljon. Ez nem időhúzás?

- Nem. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy megoldjuk a problémákat. A demonstráció, a sztrájk nem cél, hanem eszköz. Természetesen egyszerűbb lett volna, ha már van egy közös sztrájkbizottságunk, de több szervezet is úgy nyilatkozott, nekik saját sztrájkszabályzatuk is van ilyen helyzetekre, különböző testületi döntéseket kell beszerezniük ahhoz, hogy sztrájkbizottságot alakítsanak. Tehát nem elég a jogszabályokat betartani, vannak szakszervezeti szabályok is. Egyes szervezeteknél hetekbe telhet, hogy egy ilyen döntést előkészítsenek. Van egy másik gát is, aminek át kell törnie: a munkavállalók hajlandósága. A sztrájkhangulatot még fokozni kell ahhoz, hogy ez megtörténjen és sztrájkhelyzet alakuljon ki Magyarországon. A munkahelyekről beérkező visszajelzések alapján van hajlandóság, de még nem elég. Úgy szoktam mondani: emelgeti a gőz a fedőt, de még nem dobta le. Viszont már közel járunk hozzá.

-Tehát már felmérték a sztrájkhajlandóságot?

- Igen, van egy mérésünk, ami most azt mutatja, hogy még nem érte el a kritikus pontot a sztrájkhajlandóság. Ezért is kell egy sztrájk előkészítéséről felelősen, körültekintően dönteni. Szakszervezeti szempontból nincs jobb egy eredményes sztrájknál. És nincs rosszabb annál, mint egy eredménytelen akció. Egy sikertelen sztrájkkal többet tudunk ártani, akár le is nullázhatja a szakszervezeteket. Ha a hajlandóság mondjuk 50 százalék fölötti, akkor bele kell vágni. De ha csak 40 százalék mondja azt, hogy sztrájkolna, 60 százalék pedig nem, az kockázatokkal jár. Mindez persze úgy tűnhet kívülről, hogy halogatunk, húzzuk az időt. De a vezetőknek mérlegelniük kell, hiszen nagy a tét.

Azt kijelenthetem, a Magyar Szakszervezeti Szövetség felkészült a sztrájkra.

De mint mondtam, ez nem elsősorban a konföderációkon, hanem a munkahelyi szakszervezeteken múlik. Egyébként már sok visszajelzés érkezett a tagszervezeteinktől, hogy a munkáltatók is egyre jobban érdeklődnek, sztrájktól tartva. Ők is érzik, hogy a fedél alatt egyre forróbb a helyzet.

- Kedden öt napot adtak a kormánynak. Ha nincs eredmény, mit lépnek?

- Ha a kormány nem hajlandó tárgyalni, azzal világossá teszi, nem akar a munkavállalóknak segíteni.

A következő lépés az lesz, hogy a munkahelyi szakszervezetek megpróbálják nyilatkozatra bírni a munkáltatókat: akarnak-e élni a 400 túlóra lehetőségével, vagy nem? Azokkal, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem veszik figyelembe a törvény ezen passzusát, azokkal nem lesz dolgunk. A helyzet ott fordulhat komolyra, ahol tervben van a törvény alkalmazása. Közben további demonstrációkra is sor kerül.

- Több nagyvállalat, például a Tesco, a Spar, az Ikea már jelezte, nem él a rabszolgatörvénnyel. A miniszterelnök szerint annak a jele: a törvény működik, van választási lehetőség.

- Szerintem inkább azt mutatja, hogy nem jól működik a törvény, mert nem is volt rá szükség.

Létrehoztak egy üres halmazt, ami csak feszültséget gerjeszt, más célja nincs. Itt újból felvetődik a kérdés: egyáltalán ki akarta ezt a törvényt?

A munkavállalók nyilván nem kardoskodtak érte. A munkáltatók közül egyre többen jelzik, hogy nincs rá szükség. Sőt, tapasztalataim szerint utóbbiak inkább ellene érvelnek. A dolgozók már most is leterheltek, egyre több a foglalkozás-egészségügyi probléma, a táppénzesek száma. A munkáltatóknak nem érdeke, hogy még több terhet rakjanak dolgozóikra. Amit megspórolnának a túlóráztatással, az ki kell fizetniük táppénzre. A munkában elhasználódik az emberi szervezet, és ezt a magyar jogszabályok nem veszik figyelembe. Ez teljességgel szembe megy a Miniszterelnök, a kormány által oly sokat hangoztatott „családi élet szentségével”. Pedig az alapelv az kellene, hogy legyen: nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért. Nem azért dolgozunk, hogy belebetegedjünk a munkába, hanem hogy jól éljünk. Magyarországon ez sajnos ma nincs így.

Az pedig abszolút hamis érv, hogy a túlmunka önkéntes. Ilyen nincs.

Legutóbb a kommunista időkben volt „kommunista szombat”, elvben az is önkéntes alapon működött. Jól tudjuk, mennyire volt az: vagy „önkéntesen” aláírod, hogy túlórázol, vagy mehetsz máshova dolgozni. Mindehhez még hozzátenném: az is egy hamis gazdaságpolitika, amit a kormányfő állít, vagyis hogy a gazdasági növekedést ugyanarra a munkavállalói létszámra kell tervezni, ami most van. A gazdasági növekedést többletmunkával lehet elérni. A jelenlegi munkavállalói létszámot akarja még tovább terhelni? Könyörgöm, ez hatalmas tévút.

- A szakszervezetek fognak közös sztrájkbizottságot alakítani?

- Igen, a következő lépés az lesz, hogy felmérjük a különböző ágazati szakszervezeteknek mennyi időre van szükségük ahhoz, hogy meghozzák azt a döntést, ami a sztrájkbizottságok megalapításához vezet. Ezekből majd

össze tud állni egy nagy, közös sztrájkbizottság is. Persze ez még mindig nem jelenti azt, hogy az egész országra kiterjedő sztrájk is lesz.

Még nem adnám fel annak lehetőségét, hogy tárgyalóasztal mellé ül a kormány.

- A kormányoldalról egyértelműen fogalmaznak, miben reménykedik mégis?

- Abban, hogy egyre több szakszervezet csatlakozik a kezdeményezésünkhöz, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

- Most hányan vannak?

- Az előkészítő bizottságban jelenleg három konföderáció és 12 ágazati szakszervezet van. Ez gyakorlatilag a kétharmadát lefedi a szervezett munkavállalóknak. Várjuk a többi konföderáció és a konföderáción kívüli szakszervezetek csatlakozását is. Sok szervezet van, amelyek még súlyt jelentenének ebben a folyamatban. Például a BKV-nál a metrós szakszervezetek, a VDSZSZ-Szolidaritás. Ez az egyik legfontosabb cél. Jelenleg azon dolgozom, hogy minél szélesebb szakszervezeti bázist hozzunk létre.

- Az Európai Szakszervezeti Szövetségtől milyen segítséget kértek?

- Elsősorban szolidaritási akciók szervezésében segíthetnek. Az Európai Szakszervezeti Szövetség központjában figyelemmel kísérik a magyarországi történéseket, mi pedig rendszeresen tájékoztatjuk partnerszervezeteinket, az uniós intézményeket. Az európai bizottságban már elemzik a törvénymódosítást, ez európai munkaidő irányelvvel való megfelelését. Már tervben van egy nagyobb, nemzetközi demonstráció lehetősége is. A Német Szakszervezeti Szövetség is felajánlotta már a segítségét. Épp a napokban érkezett meg a Szlovák Szakszervezeti Szövetség támogató nyilatkozata is.