Azoknak, akik figyelemmel követték a választás utáni nagy tüntetéssorozatot, két fontos dolog tűnhetett fel a szerda és csütörtök esti budapesti tüntetésekről.

• Az egyik, hogy a tüntetők most sokkal erőszakosabbak voltak,
• a másik, hogy a rendőrök most sokkal erőszakosabbak voltak.

Emellett persze voltak még jelentős különbségek, például az, hogy sokkal kevesebben tüntettek a Kossuth téren, mint áprilisban, de akik kimentek, keményebb arcok voltak.

A tüntetéssorozat erejét jelzi, hogy a résztvevők azután sem mentek haza, hogy a szervezők alaposan megsétáltatták őket Budapest legnépszerűbb turistaútvonalain. Végig a Margit hídon, Budán a rakparton, vissza a Lánchídon, el a Nyugatiig, onnan vissza a Kossuth térre. Több mint tíz kilométernyi séta, és nagyon kevesen morzsolódtak le, sőt, utána még 3-4 óráig bírták a ramazurit.

A szerdai tüntetés organikusabb volt, mint a csütörtöki, hiszen azt igazából senki nem szervezte meg, csak egy csomó dühös ember ment a Parlament elé. A csütörtökit megpróbálta becsatornázni az a diákszervezet, amely a CEU elűzése ellen kezdett el tüntetni, majd a szakszervezetekkel is együttműködött a rabszolgatörvény ellen. Ez látszott is, azok a reflexek jöttek vissza, mint amik a tavaszi tüntetéssorozatnál előkerültek. Séta, családok gyerekkel, kutyával, kiabálgatás, de semmi erőszak.

Valami megváltozott

Aztán amikor a tüntetés visszaért a Parlament elé, ez megváltozott, és azok a reflexek kerültek elő, amelyeket legutóbb igazán 2006-ban láttunk elszabadulni. A rendőrség nagyon régen nem oszlatott könnygázzal Budapest utcáin. Szerdán négyszer is, csütörtökön tíznél többször.

Körülbelül egy éve szinte folyamatosan arról írok, hogy a nagy tüntetéseknek azért nincs értelmük, mert soha nem állt fenn a lehetősége annak, hogy egy üveg elrepül a rendőrök felé.

Azok a tüntetések pedig többnyire hatástalanok, amelyek miatt a hatalom nem érzi magát legalább egy kicsit fenyegetve.

Márpedig a Fidesz az elmúlt nyolc évben annyira magabiztos lett, hogy semmi ilyesmit nem kellett éreznie.

Most viszont elrepült pár üveg. Azt láttuk a szerdai tüntetés után, hogy ezt a fajta tiltakozást nehezen kezeli a kormánypárt, és a kormánysajtó is, azonnal vandálokat és pusztítást lát mindenhol. Ez egyébként azért érdekes, mert akkor is ezt látott, amikor nem repültek üvegek a rendőrök felé. Az Origo már akkor úgy írt a tüntetőkről mint Soros pár száz aktivistájáról, akik törtek-zúztak a belvárosban.

A Kossuth téri tüntetés jó analógia a magyar politika egészére is. Hiába forr a levegő a téren, a tömeg első három sora hiába nyeli a könnygázt, ha 50 méterrel hátrébb emberek békésen nézik a tüntetést a kutyájukkal, egy sarokkal arrébb pedig már a kiabálás sem hallatszik. Egyre szűkül a résztvevők köre, egyre kisebb távolságra ér el az elégedetlenség.

Pedig elégedetlenség van bőven.

Még csak nem is feltétlenül a rabszolgatörvény elfogadása miatt, hanem azért, ahogy a Fidesz értelmezi a parlamentáris demokráciát.

Orbán Balázs és Gulyás Gergely hiába adnak higgadt hangvételűnek szánt álértelmezéseket a parlamentarizmusról, amikor ez most az egyharmad elkeseredett harca volt az Országgyűlésben arra, hogy legalább egyszer megakadályozza a kétharmados többséget az akarata végrehajtásában.

Érdemes nem elfelejteni, hogy erre az egyharmadra, amely lezárta a karzatot, beleállt Orbán Viktor és a vigyorogva bajnaizó (Bajnai egy évig volt miniszterelnök, lassan tíz éve, ha valaki nem emlékezne) Rogán Antal arcába, szóval erre a 33 százaléknyi képviselőre a választópolgárok majdnem 50 százaléka szavazott. De még ha 33 százaléknyi szavazott volna, akkor is joguk lenne beleszólni abba, hogyan alakulnak Magyarország törvényei, hiszen legalább 33, de inkább 50 százaléknyi embert képviselnek az országban.

A Fidesz ezeket az érveket lesöpörte, majd a parlamenti szokásjogot biztosan, de könnyen lehet, hogy a szabályokat is megkerülve, arrogánsan, erőből oldotta meg a szavazást.

Úgyis hazamennek

Azért, mert megszokták, hogy majd úgyis elfelejtik, és úgyis hazamennek. Kövér László is inkább azzal volt elfoglalva, hogy új büntetéseket találjon ki Tordai Bencének, mint azzal, hogy odakint emberek ezrei tüntetnek a rendőrsorfal előtt. És azért volt ezzel elfoglalva, mert a rendőrsorfal előtt tüntető emberek még soha nem voltak veszélyesek. Eddig ugyanis tényleg mindig hazamentek, szépen, csendben, hogy másnap ugyanúgy bemenjenek dolgozni, és ugyanúgy befizessék az adóoptimalizált járulékaikat. Nem volt meg a veszélye annak, hogy ezek az emberek be akarnak majd törni a Parlamentbe, hogy valódi veszélyt okozzanak.

Most már a készülődésből is érezni lehetett, hogy a rendőrség komolyabban veszi a tüntetőket.

Ennyi rendőrt és rendőrautót nagyon régóta nem lehetett látni Budapesten, főleg ilyen kevés tüntetőre. A csütörtöki szoáré tetőfokán is legfeljebb tízezren lehettek kint a téren, ami a tizede az áprilisi nagy tüntetéseknek. Mégis sokkal komolyabb balhé volt, mint akkor.

És ez a résztvevőkből is látszott.

Az első pár sorban sokkal súlyosabb arcok voltak, mint eddig bármikor, és sokkal több volt a focis sál is, mint a korábbi tüntetéseken.

Nem volt annyi béna szlogeneket kiabáló bölcsész, de több volt az ordítva anyázó trú bajkeverő. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lett volna sok fiatal vagy sok értelmiségi, csak

valahogy mintha ők is energikusabbak lettek volna.

Minden nap 2006

Ettől még ebből a tüntetéssorozatból nem lett automatikusan 2006. Nagyon sok különbség van. Az első az, hogy a rendőrség az elmúlt 12 évben rengeteget tanult abból, hogyan kell kezelni a tömeges tüntetéseket. Ennek is van ugyanis tudománya és gyakorlata, 2006-ban pedig szinte mindent elszúrtak, amit el lehetett.

Bár mostanra reflexből biztosítanak problémamentesen százezres tüntetéseket, az új dolgokra még mindig nehezen reagálnak. Nem biztos, hogy alaposan végiggondolt vezetői döntés és nem hirtelen reakció volt, hogy nagyon régóta először épp most vetnek be könnygázt a tüntetők ellen, és a rövid távú cél elérése érdekében (oszoljanak) ez nem okoz-e még nagyobb felháborodást, indulatot.

Azzal sem tudtak mit kezdeni a rendőrök, hogyan oszlassák fel a Nagykörúton kukákat borogató tömeget, ezért ott is többször hibáztak, és

valószínűleg törvényt is sértettek azzal, hogy bemondatták az emberekkel a nevüket a kamerába.

Viszont még így is profi és gyors volt az egész eljárás, a kelleténél nem több erőszakkal. Ez Nyugat-Európában egyébként teljesen oké, az ugyanis nem igaz, hogy a tonfát nem lehet használni egy tüntető ellen, csak éppen arányosnak kell lennie a dolognak. Nálunk viszont a nyugatinál rosszabb reflexek jönnek elő attól, ha a rendőr tiltakozót üt meg, amit tudjunk be a történelmi háttérnek.

Péntek estére újabb tüntetést hirdettek meg, és ha egyre durvul az egész, azzal valójában pont azoknak kedvez a rendőrség, akik egyre durvább tüntetéseket csinálnak. Minél erősebben ütnek vissza, annál több üveg repül majd.

A pártok közül leginkább a Momentum tudta kihasználni a tüntetéseket. Kint volt mindenki más is, de Fekete-Győr András nyilvánosan vállalta, hogy füstbombát dobott a rendőrökre, ezért kezdtek el oszlatni, Donáth Annát pedig a tömegből kiragadva vitték el a rendőrök, mert meggyújtott egy fáklyát. A Momentum láthatóan az élére akar állni a mozgalomnak, de vannak kihívók, mert a Jobbik bejelentette, hogy vidékről hoznak fel embereket buszokkal.

Szóval ez még nem a politikai fordulatot hozó 2006, de akár az is lehet belőle. Csak nagyon nehezen.

Forrás: 24.hu