Egy szerbiai textilüzemben a dolgozó nők vadsztrájkba kezdtek, amiért nem fizetik ki nekik a rendszeres túlórákat. A szakszervezeti munkát alkotmányellenes módon akadályozó vállalat a 60 ezer forintos bérük mellett a fizetetlen túlórák miatt sztrájkoló munkások egy részét elküldte az üzemtől – írja a Mérce.

A Kardem nevű török textilipari vállalat tulajdonában álló Kaizen üzem a Belgrádhoz közel fekvő Smederevóban található, körülbelül 300 varrónő dolgozik itt. A dolgozók 11-én, pénteken léptek sztrájkba, állításuk szerint azért, hogy megkapják a túlórákért járó bérüket.

A harmadik sztrájknak lett eredménye

A munkások rendszeresen, olykor szombaton is túlóráznak, egyesek a hét hét napján húzzák az igát, ráadásul a hétvégi munkavégzéssel kapcsolatos utasításokat rendszerint pénteken közli a vezetőség.

A kizsigerelő munkáért az összes üzemi dolgozónak minimálbért, vagyis körülbelül 60 ezer forintnak megfelelő dínárt fizet a török vállalat. A menedzsment korábban azt ígérte, a túlórákat ki fogják fizetni, ez azonban a dolgozók szerint nem történt meg, a pénteken iduló sztrájk ezért robbant ki.

A munkabeszüntetés mindössze egy napig tartott, a menedzsment rögtön beadta a derekát: a masina.rs szerb-angol kétnyelvű lap úgy tudja, másnap az összes túlórából adódó tartozást kifizették a dolgozóknak.

A követelések teljesítését azonban megtorlás követte: a Masinának nyilatkozó varrónő szerint a vezetés néhány dolgozóval, többnyire fiatal munkásokkal megpróbált aláíratni egy papírt, amely közös megegyezéssel szüntetné meg a munkaviszonyukat. A dolgozókat perrel, és 3-5 éves börtönbüntetéssel próbálták rávenni a papír aláírására, mondván, bizalmas információkat terjesztettek a vállalatról. A következményektől való félelem miatt a többség aláírta a papírt.

A Masina által megkérdezett jogász szerint a fenyegetések alapjául szolgáló fotók semmiféle ipari titkot nem tartalmaznak, a dolgozókkal aláíratott papírok pedig jogellenesek, hiszen a menedzsment nyomására, egyoldalúan születtek.

Az esetet követően a megtorlástól tartó, és ezért sokáig a médiának nem nyilatkozó dolgozók közül néhányan a nyilvánosság elé léptek.

A dolgozók elképesztő munkakörülményekről számoltak be: a tervben szereplő mennyiséget lehetetlen a 8 órás munkanap alatt teljesíteni, ezért rendszerint több órás túlórára kényszerítik őket.

Gyakran előfordul ráadaásul, hogy a hivatalos munkaidő végén jelentik be, hogy aznap tovább kell dolgozni, avagy pénteken tudatják, hogy szombaton is meg kell jelenni. A sajtónak beszélő varrónők többek közt arról is beszámoltak, hogy a 300 dolgozóra mindössze egyetlen vécé jut, pihenőhelyiséget a kérésük ellenére nem alakítottak ki,  miközben télen kibírhatatlan hideg, nyáron pedig izzasztó meleg van az üzemben, és az sem ritka, hogy a dolgozók elájulnak a hőségtől és a poros, ritka levegőtől.

A Kaizen dolgozói az elmúlt két évben két alkalommal is sztrájkba léptek, eddig azonban még azt sem sikerült elérniük, hogy a gyenge munkajogok ellenére is nyilvánvaló törvénysértéseket az állam munkajogi ellenőrei kivizsgálják.

A harmadik smederevói sztrájk azonban azon rikta dolgozói tiltakozások közé tartozik, amelyek az elmúlt években – elsősorban a tavalyi autóipari sztrájkhullámot követően – elérték a média és a pártok ingerküszöbét. A hét elején ellenzéki képviselők a parlamentben kérdezték Zoran Đorđević munkaügyi minisztert és Ana Brnabić miniszterelnököt az üzemben uralkodó körülmények kapcsán, a szerény országos figyelemnek köszönhetően a smederevói polgármester pedig ígéretet tett az elbocsátott munkásoknak arra, hogy visszamehetnek majd az üzembe dolgozni.

Gyenge érdekvédelem, szörnyű viszonyok

Szerbiában a dolgozók szakszervezeti tagsága évről évre csökken, és különösen a magánszférában alacsony. A munkások gyakran félnek a megtorlástól, a szakszervezetek kevéssé hatékonyak, és sok helyen alkotmány-ellenes módon akadályozzák az érdekvédelmi munkát. A Kaizenben is ez volt a helyzet, a Sloga nevű, agilisabb szakszervezet is csak azt követően jelent meg az üzemben, hogy a dolgozók sztrájkba léptek.

Foto: Yevgenia Belorusets / Clean Clothes Campaign

A bérek leszorításában érdekelt kormányok adó- és bérpolitikájukkal a vállalatok mellé állnak, és az is előfordul, hogy az állam iránti lojalitást kérik számon az érdekeik védelmében kiálló dolgozókon, amint az tavaly, az ország autóüzemein végigsöprő sztrájkhullám idején is történt.

Juhász András, a dolgozói ügyekkel foglalkozó masina.rs társszerkesztője szerint a smederevói ügy, és az ehhez hasonló, egy-két napra országos figyelmet kiváltó sztrájkok talán arra lehetnek alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a dolgozók jogait nagyon szűken értelmezik a munkát szabályozó törvények, amelyek egyben a szakszervezetek munkáját is akadályozzák. Emellett sok üzem a hatályos törvényeket is sértve tiltja az érdekvédelmi munkát, az állam hallgatólagos beleegyezése mellett.

Juhász szerint nincs ok optimizmusra: arra emlékeztet, hogy a 2016-os autóipari sztrájkhullám idején a kormány által közvetített megegyezésben a szakszervezeti képviselők szerény béremelésért cserébe vállalták, hogy három évig nem szerveznek sztrájkot. Az állam cinkossága mellett a helyzetet súlyosbítja, hogy a szakszervezetek amúgy sem találják a megváltozott munkaerőpiaci viszonyok miatt amúgy is megnehezített érdekvédelem hatékony módjait.

A nyilánvalóan jogsértő és alkotmány-ellenes állapotokra a Rosa Luxemburg Stiftung által végzett 2016-os Clean Clothes kutatás is rámutatott. A Clean Clothes kampány jelentése szerint

a szektorban teljesen általánosak a jogsértések, úgy mint a kifizetetlen túlóráztatás, a wc-használat korlátozása vagy tiltása. A textiliparban dolgozó nőket gyakran azzal a feltétellel alkalmazzák, hogy a következő 2-3 évben nem vállalnak gyereket. Eközben az üzemek gyakran akadályozzák a szakszervezetek munkáját.

A körülbelül 1600 Szerbiában termelő textilipari üzem 100.000 főt foglalkoztat. A szektor 80%-ban exportra termel, elsősorban olasz márkák számára kínál az ország olcsó munkaerőt, de sok cipő és ruhadarab köt ki Németországban, Oroszországban és Bosznia-Hercegovinában is. A szerb  kormány nem csak olcsó munkaerőt kínál a külföldi vállalatoknak: az önkormányzatok olcsón vagy ingyenesen ajánlanak fel területeket, hogy ott üzemeket létesítsenek, teljes ipari parkokat mentesítenek bizonyos költségek ÁFÁ-jának megfizetése alól, a legalább 8.5 millió euróból létesülő és legalább 100 dolgozót foglalkoztató üzemek pedig 10 évig automatikusan mentesülnek a vállalati adók alól.

A szektorban dolgozók többsége minimálbért keres, ami a 2017-es emelés után is csak körülbelül nettó 60 ezer forintot jelent, ez jóval alatta marad a megélhetéshez szükséges minimumnak: a munkások jellemzően további bérmunkákkal, vagy háztáji gazdálkodással egészítik ki jövedelmüket.

A Clean Clothes a magyarországi körülményekről is elkészítette a jelentését, és a hazai textiliparról sem festenek sokkal előnyösebb képet.

Forrás: Mérce

Hozzászólok a Facebookon


Ha Te is szeretnél a rabszolgatörvény ellen tiltakozni a Facookon és szeretnél egy ilyen keretet a profilképedre, akkor:
1. kattints a profilképedre
2. kattints a "keret hozzáadására"
3. írd be a keresőbe, hogy "Stop rabszolgatörvény"
4. húzással igazítsd a kívánt helyre
5. add meg, mennyi ideig akarod használni
6. fogadd el a változtatásokat

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ