„Nem szabadna eljutni oda, amikor már az egészségügyet újra kell éleszteni, mert nem biztos, hogy sikerülni fog” – mondja Dr. Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke. A MOMSZ vezetője Zsúrpubinak adott interjújában többek között a mentőknek nagy csinnadrattával bejelentett 10 százalékos béremelésről, az egészségügyi dolgozók helyzetéről, a velük kapcsolatos, szándékosan félrevezető kormányzati tájékoztatásról, a hiányzó jövőképről is beszélt, valamint elárulta, megtalálták annak a módját, hogy az egészségügyi dolgozók, beleértve a mentőket is, sztrájkolni tudjanak, ha minden kötél szakad.

ZSÚRPUBI: Nemrég azt mondta, hogy a mostani béremelés szinte semmit nem jelent a dolgozók által havonta hazavitt fizetés tekintetében, mivel a munkáltatók eddig is saját döntés alapján egészítették ki a mentősök illetményét. Miről szól hát a mentősöknek beígért és nagy csinnadrattával bejelentett 10 százalékos béremelés?

Kusper Zsolt: Nehéz megmondani, mi a valódi szándék.

ZSPB.: Talán azzal van összefüggésben, hogy közelednek a választások?

K.ZS.: Induljunk ki abból, hogy ez egy jóhiszemű kezdeményezés. Tavaly a mentők napján Balog miniszter úr jelentett be emelést, amit én nem neveznék a szó szoros értelmében vett béremelésnek, mivel az ágazati bértáblában meghatározott alapilletmény számos kategóriában nem éri el a törvényes bérminimumot sem. És amíg ez így van, addig nem szerencsés béremelést emlegeti, maximum a bérek felzárkóztatásáról beszélhetünk egészen addig a pillanatig, amíg a bértábla összes kategóriájában a dolgozók legalább a hivatalosan meghatározott bérminimumot megkapják alapfizetésként.

ZSPB.: Szóval béremelésről beszélni enyhén szólva is a valóság megszépítése?

K.ZS.: Ez a fajta kormányzati kommunikáció félrevezető. Az igaz, hogy bruttó 165.400 forintra emelkedett mondjuk egy kezdő, D1 besorolású egészségügyi dolgozó vagy ápoló alapbére a tavaly novemberi 12 százalékos emelés után, ami az általunk sokkal inkább felzárkóztatásnak tartott program második lépcsője volt. A dolog szépséghibája az, hogy a törvény által megkövetelt bérminimum 2018. január 1-jétől 180.500 forint, tehát elvileg senkit semmilyen körülmények között nem lehet ennél kevesebb pénzért foglalkoztatni sem a versenyszférában, sem pedig a közszférában. Ezzel szemben az egészségügyben dolgozók hivatalosan kiadott bértábláján ennél kisebb összeg szerepel. Most a mentődolgozók ennél a megengedhetetlenül alacsony bruttó 165.400 forintnál kapnak 10 százalékkal többet, tehát a bérminimum szintjét bruttó 1440 forinttal meghaladják.

Véleményem szerint csak akkor lehetne korrekt béremelésről beszélni, ha azt a 180.500 forintos – hivatalosan meghirdetett – bérminimumhoz képest kapnák a dolgozók, mert ha ennél az összegnél alacsonyabb bérből indulunk ki, akkor a 10 százalékos „emelés” eredménye csupán az lesz, hogy a dolgozó eléri a minimálisan adható bér összegét. Semmi más. Azt próbálják sok mellébeszéléssel és a tények elhallgatásával vagy csűrés-csavarással óriási hírként beállítani, hogy a törvényben előírt minimumot egy három lépcsős emelés után eléri a mentődolgozók alapbére.

Hűha! Ez aztán a nagy teljesítmény! De az emelések előtt kevesebb volt az alapbérük, mint a törvényben mindenkinek garantált bérminimum, és csak háromszori emelés után lett pár száz forinttal több az alapilletmény, mint a törvényben meghatározott minimum.

A legnagyobb probléma tehát, hogy az egészségügyi dolgozók bértáblája nem követi a törvényben meghatározott mindenkori bérminimum szintjét, hanem olyan kategóriákat tartalmaz, ahol az alapbér a törvényben előírt szintnél alacsonyabb.

ZSPB.: Mióta van így?

K.ZS.: Meg nem tudnám mondani. Az biztos, hogy 2016-ban már így volt. De 2017-ben is végig ez volt a helyzet a többszöri emelés dacára. A munkáltatók a saját költségvetésükből kipótolták a dolgozóik bérét, hogy legalább a hivatalos bérminimumot elérje mindenkinek a fizetése. Viszont ez oda vezetett, hogy a dolgozó úgy hihette, hogy a bére elérte a minimálisan adható összeget, és amikor béremelést kap, akkor ehhez képest kapja majd. Ám nem, mert nem a „kiegészített” béréhez adódott az emelés, hanem az alacsonyabb, bértáblában rögzített összeghez. Így történhetett, hogy sokan csupán bruttó 1440 forinttal többet kaptak, hiszen a bértábla szerinti alapilletmény mindig is alacsonyabb volt, mint a minimálbér vagy a bérminimum. Az, hogy a munkáltató kiegészítette, ebből a szempontból mindegy. A bértáblában rögzített – a béka feneke alatti – összeget emelték meg legutóbb 10 százalékkal, mert az képezte a „béremelés” alapját. Így a megemelt összeg is a béka fenekénél maradt.

ZSPB.: Akkor mindez ebben a formában csak valamiféle „itt a piros, hol a piros” játék?

K.ZS.: Úgy is mondhatjuk, mert nem történt egyéb, mint hogy amit eddig a munkáltató kötelezően kiegészített a saját büdzséjéből, hiszen Magyarországon senki nem kaphat kevesebbet, mint a bérminimum, azt most a központi költségvetésből hivatalosan kifizeti az állam, viszont az egészségügyi intézmények a költségvetésükből eddig is nyilván csak úgy tudták a pótlást megoldani, hogy erre külön összegeket kértek az államtól. Hogyan is tudták volna másképp kigazdálkodni éppen ők, akik általában amúgy is veszteséget termeltek?

Ismétlem, a megoldás az lenne, hogy az egészségügyi dolgozók bértáblájában ne szerepelhessen kisebb összeg, mint a mindenkori bérminimum összege. És ha béremelést kapnak, akkor minimum ebből – vagy besorolástól függően egy magasabb összegből – legyen az emelés kikalkulálva. Hangsúlyozom, hogy mindenféle emelést a bértáblában kellene rögzíteni.

ZSPB.: Hogyan fordulhatott elő, hogy tavaly év végén úgy kaptak 12 százalékos béremelést az egészségügyi dolgozók, hogy egy részük akár több tízezer forinttal is kevesebbet vihetett haza?

K.ZS.: Erre a mai napig senki nem tudja a választ. Úgy néz ki, hogy valami hiba csúszhatott a bérszámfejtésbe, ezért számolták el ilyen durván sok ember fizetését. Ezt időközben korrigálták, mert ha még mindig fennállna a probléma, akkor a kollégák nem hagyták volna annyiban a dolgot.

ZSPB.: Mindenesetre jó kis meglepetés lehetett karácsony előtt...

K.ZS.: A munkavállaló mindképpen hátrányos helyzetbe került, mert akinek pontosan ki van számolva a pénze, hogy be tudja fizetni a számlákat meg a hitel esedékes törlesztőrészletét, annak egy ilyen „apró” adminisztrációs hiba elég nagy fejtörést és idegeskedést okozhatott. Az is érdekes, hogy arról már semmiféle tájékoztatást nem kaptam szakszervezeti vezetőként, hogy mikor és milyen módon korrigálták a problémát. Teszem hozzá, sajnos, mert így csak a Facebookon megjelenő kommenteket láttam, amikor a kollégák megírták, hogy kaptak egy ilyen vagy olyan utalást, bár nem volt világos számukra, hogy mire föl. Valószínűleg az lehetett a korrekció...

De van itt még más is, amit elég nehéz felfogni. Itt fekszik előttem egy mentő kolléga levele, amit azért küldött el nekem, hogy próbáljak segíteni az értelmezésében. Ebben a munkáltató arról tájékoztatja, hogy megemeli a bérét. Csak a lényeget mondom: tavaly november előtt bruttó 185 ezer forintot kapott, amiben az alapilletmény és az illetménypótlék is benne van. Az áll a levélben, hogy 2017. november 1-jétől 192.500 forintot kap. Ez az elvileg 12 százalékos béremelés eredménye. Mindenki ki tudja számolni, hogy 12%-ról itt szó sincs, mert ha a 185.000 forintot megemeljük 12 százalékkal, akkor annak 207.200 forintnak kellett volna lennie, ehhez képest a 192.500 forintos összeg csupán 4 százalékos emelést jelent!

ZSPB.: Akkor mondhatjuk, hogy a 12 százalékot keresik, csak éppen nem találják.

K.ZS.: Addig folyamatosan ilyen anomáliákat fognak tapasztalni a mentődolgozók, amíg a bértáblában akár egyetlen olyan kategória is létezik, ahol az alapilletmény nem éri el a törvényben előírt bérminimumot. Ezt kellene orvosolni mindenekelőtt.

ZSPB.: Hány olyan mentő van jelenleg, akinek a bértábla szerinti fizetése a mindenkori bérminimum szintjét sem éri el? Van ilyen statisztika?

K.ZS.: Nincs erről pontos adat, de attól tartok, hogy ők vannak többségben. Az Országos Mentőszolgálattól semmilyen adatot nem tudunk beszerezni, mert nem adnak felvilágosítást. Annyit mondhatok, hogy a D kategóriába tartozók, akik már tizenöt éve itt dolgoznak, egyáltalán nem, vagy csak igen kismértékben fognak változást érezni, mert a mostani 10 százalékos „emelés” hatására az alapfizetésük pár száz forinttal már meghaladja a bérminimumot, ezért a munkáltató a továbbiakban nem köteles kipótolni a bérüket, hiszen már nem indokolt, így szinte ugyanazt a fizetést fogják hazavinni az „emelés” után is, mint amit eddig kaptak.

ZSPB.: Jól értem, hogy éppen azokkal szúrnak ki, akik már jó régen mentőként szolgálnak, vagyis a leghűségesebb dolgozók maradnak így hoppon?

K.ZS.: Egyrészt. Másrészt az is fontos szempont, hogy így nem lehet vonzóvá tenni a fiatalok számára sem ezt a pályát. Pedig állítólag az lenne a cél. 2018 januárjában a bértábla D1 kategóriájában 165.400 forint az alapilletmény, ami alacsonyabb, mint a 2018. január 1-jétől kötelezően meghatározott bérminimum.

ZSPB.: Egyáltalán hogyan fordulhat elő ilyesmi? Ez nem törvényellenes?

K.ZS.: A munkáltató eddig is kiegészítette az alacsonyabb összegeket a törvényben előírt szintre „munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés” jogcímen. Tehát az önmagában nem tűnik törvénybe ütközőnek, hogy a bértáblában mi van leírva, egészen addig, amíg mindenki végül valahogy megkapja a bérminimumot. A dolgozókat mégis hátrány fogja érni, mert sokuk esetében az „emeléseket” a kisebb összegekből számolják ki, és nem a bérminimum összegéből indulnak ki.

ZSPB.: Oké, de a privát szférában egy ugyanilyen gyakorlat miatt nem járna esetleg büntetés?

K.ZS.: De bizony járna. A versenyszférában ilyesmit büntetlenül nem lehet megtenni. A közszférában viszont, úgy tűnik, hogy elfogadott gyakorlat.

ZSPB.: Meglehetősen unortodox megoldás.

K.ZS.: Különösen annak tükrében, hogy a mentődolgozókon nagyon sok múlik.

Életeket mentenek, ott vannak a frontvonalban, mert ők találkoznak először a betegekkel, mielőtt még kórházi kezelést kaphatnának. Ha ők nem teljesítenének 100 százalékosan, akkor sok embernek esélye se lenne a túlélésre. Ennek ellenére éppen róluk szoktak néha megfeledkezni még akkor is, amikor az egészségügyről vagy annak problémáiról beszélünk.

Ha a tapasztalt kollégákat olyan helyzetbe hozza a kormányzat, hogy kénytelenek elhagyni a pályát, és helyettük zöldfülűek jönnek nagy számban, akik nem az öreg rókák mellett sajátítják el a hivatás fogásait, vagy csak a belépését követően kerül beiskolázásra, akkor egyre nagyobb lesz a káosz. Hiába a képzés, mert az iskola nem tanít meg mindenre. Belefuthatnak olyasmibe, amit csak a gyakorlatban lehet megtanulni. Ezért áttételesen a betegek biztonsága is veszélybe kerülhet az át nem gondolt intézkedések miatt.

ZSPB.: A Facebook-on olvastam, hogy nemcsak Önök csatlakoztak a Független Egészségügyi Szakszervezetnek az egészségügyi dolgozók és az egészségügyben dolgozók azonnali bérrendezésére irányuló kezdeményezéshez, hanem az 5.12 Szakszervezet a Tiszta Egészségügyért is bejelentette csatlakozási szándékát. Erre reagálva Ön azt írta, hogy valami megmozdult. Kifejtené, mi ez a bérkövetelés, pontosan mire irányul, és miért van jelentősége annak, hogy több szervezet is egyszerre hallatja a hangját?

K.ZS.: A mi követelésünk egy 60 százalékos emelés volt kezdettől fogva, de még ehhez sem ragaszkodnánk mereven, ha a kormányzat részéről látnánk a jó szándékot. Legalább annyit kérünk, hogy a folyamatosan „béremelésként” kommunikált bérfelzárkóztatás után a kormány hajtson végre egy valódi emelést. Először is az egészségügyi bértáblában rögzítsék a legalacsonyabb illetmény összegét úgy, hogy az ne legyen kevesebb, mint a bérminimum, majd ehhez képest adják meg azt a százalékot, amiről korábban beszéltek. Ez – ha nagyon jóindulatúak vagyunk, tehát nem akarunk követelőzni – nagyjából 40 százalék.

Mi eredetileg 60 százalékot követeltünk, de itt van ez a beígért 40 százalék, ezért most azt javasoljuk, hogy álljunk meg az 50 százalék környékén, mert akkor mindkét fél engedett valamit. Ha ez megtörténne, tehát a bértáblában rögzített bérminimumhoz képest megkapnák az emberek akár csak a 40 százalékos emelést is, akkor talán megváltozna az általános elégedetlenség légköre, és a most már szinte robot üzemmódban működő embereket fel lehetne rázni.

Ebben az esetben lenne előttük perspektíva. Most nincs jövőképük. A szakmánkból vett hasonlattal élve, mára az egészségügyi dolgozók eljutottak oda, hogy sürgősségi ellátásra szorulnak. Arra hívom fel mindenkinek a figyelmét, hogy nem szabadna eljutni oda, amikor már az egészségügyet újra kell éleszteni, mert nem biztos, hogy sikerülni fog.

ZSPB.: Kihez fordulnak, és milyen akciót terveznek még, amennyiben most sem hallják meg a szavukat az illetékesek?

K.ZS.: Most a két szakszervezet közösen megfogalmazott egy levelet, amit elküldtünk a miniszterelnöknek és az illetékes minisztereknek, valamint az államtitkárnak. Természetesen megértjük, hogy felkészülési idő kell a követelésünk megvalósításához, mert egy ilyen program végrehajtása nem megy egyik napról a másikra. Jó lenne, ha végre konstruktívan együtt tudnánk működni, és egy hosszabb távon is megnyugtató bérmegállapodás születne. Ez egyfajta gyógyszer lenne, aminek hatására az egészségügyet le lehetne venni a lélegeztetőgépről, és elindulhatnánk a gyógyulás útján.

ZSPB.: Reméljük, sikerül megállapodniuk! Mi van, ha mégsem?

K.ZS.: Amennyiben nem tudunk megállapodni, vagy ne adj isten egyáltalán nem is foglalkoznak a kérésünkkel, akkor már most mondom, hogy egészen biztosan sztrájkolni fogunk. Azt még nem árulom el, hogy miként, de annyit mondhatok, hogy végre megtaláltuk a módját, hogy az egészségügyi dolgozók, beleértve a mentőket is, tudjanak sztrájkolni.

Forrás: Zsúrpubi

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ