A háziorvosi praxisokban dolgozó ápolók fele nem kapja meg a nekik járó, 20 ezer forintos kiegészítő díjazást – derült ki többek között a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) átfogó alapellátási felméréséből.

 A körzeti ápolóknál jogszabályi garanciával vezették be 2014-ben a szakdolgozói kiegészítő díjazást, ami négy éve változatlan: (szuper)bruttó 20 ezer forint. Négy évvel ezelőtt a kamarai felmérések alapján az ápolók 75 százaléka nem kapta meg ezt a pénzt, az arány 2016-ban javult, akkor már csak 20 százalék jelezte, hogy nem kapja meg a nettó mintegy 9 ezer forintot. Idén januárban azonban (bruttó 19 500 Ft-tal) emelkedett a garantált bérminimum, ezért a munkáltató háziorvosok egy része „beépítette” a plusz juttatást a kötelezően megadandó fizetési többletbe. Pedig a kiegészítő díjazás a béren felül jár

– magyarázza a MedicalOnline-nak dr. Hirdi Henriett, a MESZK alapellátásért felelős alelnöke. Elmondta azt is, hogy ebben a témában állásfoglalást kértek a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK), amely megerősítette: a kiegészítő díjazás a szakdolgozót közvetlenül megillető béren felül, annak kiegészítéseként, kötelezően jár.

Ennek megfelelően a munkáltató nem dönthet úgy, hogy nem fizeti ki ezt a díjazást

és az sem helyes gyakorlat, ha a kiegészítő díjazást a megemelt garantált bérminimum megadására fordította, hiszen azt azon felül kell kifizetni az alkalmazottnak; igaz, a kiegészítést akár utalvány formájában is megfizetheti a munkáltató. Miközben a háziorvosi praxisok finanszírozása mostanra havi 520 ezer forinttal emelkedett az elmúlt három év alatt, a körzeti ápolóként foglalkoztatott kollégák 64 százaléka a garantált bérminimumért, bruttó 180 500 Ft-ért, vagy esetenként ennél kevesebbért dolgozik a háziorvosi praxisokban. Mindeközben az ugyanolyan végzettséggel rendelkező pályakezdő ápolók alapbére havi bruttó 191 865 Ft, a nyugdíj előtt álló kollégák bére pedig bruttó 284 868 Ft-nál kezdődik, ha az egészségügyi ágazati bértábla hatálya alá tartozó szakrendelőben vagy kórházban dolgoznak. Így nem meglepő, hogy a felmérésben részt vevő alapellátási dolgozók 96 százaléka a szakdolgozói bértábla hatálya alá szeretne tartozni.

A közel 16 ezer, alapellátásban foglalkoztatott szakdolgozó – köztük védőnők, körzeti ápolók, foglalkozás-egészségügyi és fogászati szakasszisztensek, otthoni ápolásban dolgozók – negyede (4039 fő) töltötte ki a MESZK online kérdőívét országszerte. A felmérést a kamara alapellátási munkabizottsága készítette, amelyet azzal a céllal hozott létre a hivatásrend országos elnöksége, hogy feltérképezzék, milyen célokat kellene megfogalmazni abban az életpályamodellben, amelynek elkészítését kiemelt célként tűzte ki a 2015-ben elfogadott alapellátási törvény preambuluma. A munka elvégzését indokolja az is, hogy a reprezentatív szakszervezetek és a döntéshozók között született kollektív szerződésben foglaltak – amelyek részben fedik a szakdolgozói életpályamodell főbb kérdéseit – az alapellátásban dolgozó kollégákra nem vonatkoznak. A bizottság munkájának fókuszában egyébként az alapellátási szakterület vonzóvá tétele, az itt dolgozók megtartása, valamint az utánpótlás bővítése áll. A munkacsoport áttekintette azokat a 2010-ben már elkészített életpályamodell-javaslatokat is, amelyeket a szakmai szervezetekkel közösen dolgozott ki a MESZK.

A kérdőívet kitöltők között 1007 körzeti ápoló volt. Közülük a kiegészítő díjazással kapcsolatban

334 kolléga nyilatkozott úgy, hogy több mint hat hónapja nem kapta meg ezt a plusz pénzt.

Mivel a munkáltató és a munkavállaló közötti vitás ügyek rendezése elsősorban a két fél között kell, hogy történjen, a körzeti ápolók elsősorban munkáltatóikkal próbáltak egyezségre jutni a díj kifizetésében, többnyire sikertelenül – mondja Hirdi Henriett. – A NEAK felajánlásával, miszerint konkrét bejelentés esetén intézkednek a szolgáltató pénzügyi ellenőrzéséről, a felmérés szerint kevesen éltek. A MESZK-nek néhány szakdolgozó a felmérésen kívül jelezte, hogy bírósági keretek között próbálnak érvényt szerezni a jogszabályban előírtaknak.

A körzeti ápolók és a fogászati alapellátásban dolgozók abban az esetben, ha mégsem sikerülne elérni, hogy a szakdolgozói bértábla hatálya alá tartozzanak, elfogadhatónak tartanák a kiegészítő díjazást (a fogászati asszisztenseknél bevezetését) is, abban az esetben, ha az legalább 40–60 ezer forintra emelkedne a jelenlegi 20 ezer helyett.

A fizetés kevés, de a munkahely családbarát

Mindezek után érthető, hogy a jövedelmük mértékével voltak a legelégedetlenebbek a válaszadók

– derült ki a felmérésből. A leggyakoribb nehézségek közé sorolták, hogy az egy orvosból és egy ápolóból álló modellben – így dolgoznak a legtöbben – megoldatlan a helyettesítés, és ebben a sorban szerepelt még a szakmai és erkölcsi megbecsülés hiánya is. A legtöbben viszont elégedettek a munkahelyi légkörrel, és a családbarát munkaidő-beosztással.

Az életpálya öt legfontosabb pontjaként az új illetményrendszer vagy bértábla kialakítását, az életpálya lezárását segítő tartalékképzést, a hosszú távú foglalkoztatás biztonságát (pl. a praxis eladásakor megszűnhet a munkahely), a munka- és védőruha térítésmentes biztosítását, valamint a továbbképzési kötelezettség teljesítésének támogatását jelölték meg a válaszadók.

Az öt pontban némi eltérést tapasztaltak a korcsoportok szerinti bontásban – fejti ki Hirdi Henriett. A 45 év felettiek előbbre sorolták a tartalékképzést, hiszen a rendre minimálbérre bejelentett szakdolgozók nyugdíja várhatóan nagyon alacsony lesz. A szakmai továbbképzés fontosabb volt a fiatalabbaknak, ezen a területen egyébként a helyettesítés hiánya, és a képzések díjának kifizetése okoz nehézségeket. Hirdi Henriett példaként elmondta, a főiskolai és egyetemi szintű ápolói képzések – például a kiterjesztett kompetenciájú szakápolói (APN) képzés – akár heti három napos elfoglaltságot is jelenthet a szakdolgozó számára, gyakorlatilag ennyi távollét egy háziorvosi praxisban elképzelhetetlen a helyettesítés fix megoldása, a munkáltató támogatása nélkül. Az alelnök hozzátette azt is, ahhoz, hogy az APN-eket alkalmazni tudják a praxisokban, a jelenlegi alapellátási rendszer átalakítása is szükséges.

Az illetményrendszer alapja a szolgálati idő, és az egészségügyben eltöltött évek száma legyen – jelölték meg első helyen a válaszadók, amikor arról kérdezték őket, hogyan súlyozzon a fizetések között a bértábla. Figyelembe kéne venni a szakképesítést, és díjazni kellene a többletkompetenciákat is – javasolták még.

Itt is ketyeg a nyugdíjbomba

Ahogyan a háziorvosoknál, úgy az alapellátásban dolgozóknál is egyre fenyegetőbb az elöregedés. A praxisokban jelenleg nyugdíjasként dolgozik a körzeti ápolók 5 százaléka, azonban – a nők 40 programot is figyelembe véve – 5 éven belül a most még aktívak közel 30 százaléka nyugdíjba megy. Hasonló a helyzet a fogászati- és a foglalkozás-egészségügyi szakasszisztensek esetében. A védőnőknél jelenleg 1,5 százalék a nyugdíj után is dolgozók aránya, ám a következő öt évben 13 százalékuk befejezi az aktív éveit – mutattak rá a MESZK felmérésének adatai.

Komplex ápolói program készül az államtitkárságon

Komplex ápolói programmal orvosolná az egészségügyért felelős államtitkárság az ágazatban a munkaerőhiányt, amely nemcsak a béremelést, hanem többek között a képzés megújítását és a szakma presztízsének növelését is magában foglalja – tudta meg a MedicalOnline.

A program céljai között szerepel a szakdolgozók, valamint az ápolói hivatás társadalmi elfogadottságának növelése. Az átfogó tervek érintik a szakképzést, a lakhatási körülmények jelentős javítását és a képzést támogató ösztöndíjrendszert is, kiemelt prioritásként kezelik a munkahelyi körülmények javítását. A komplex program tartalmaz olyan „marketingelemeket” is, amelyektől azt remélik, hogy mind többen választják majd az ápolói hivatást.

A program megvalósítását szolgálja egyébként az az Emmi rendelet, amely szerint az egészségügyi szakképzés felügyelete július 1-jétől a Pénzügyminisztériumtól (korábban Nemzetgazdasági Minisztérium) a szaktárcához került. Mint lapunk megtudta, az államtitkárság sokkal gyakorlatiasabb szakképzést alakítana ki egy megújult képzési struktúrában, egymásra épülő közép- és felsőfokú képzéssel, az ezt támogató, szintén megújuló tanrendekkel. Növelnék a szakközépiskolai, szakgimnáziumi képzés volumenét, de a felsőfokú végzettségűek körének bővítése is cél.

Az államtitkárságon napirenden van: megoldható-e, hogy az alapellátásban foglalkoztatott egészségügyiek is a bértábla hatálya alá tartozzanak, vagy legalább garantáltan megkapják a nekik szánt kiegészítő díjazást (körzeti ápolók), illetve finanszírozási többletet (védőnők). Első lépésként a védőnői hálózat alakulna Nemzeti Védőnői Szolgálattá (NVSZ), az ehhez szükséges jogi kodifikációs folyamat előkészítő munkálatai már elindultak a tárcánál – tudta meg lapunk.

Forrás: medicalonline.hu

Hozzászólok a Facebookon