Hiába fizetünk tb-t, az már rég nem elég a normális egészségügyi ellátás fedezéséhez. Az egészségügyi kiadások egyharmadát ma már a lakosság maga fizeti meg. Most fölmerült, hogy ezt a pénzt egy kötelező állami kiegészítő egészségbiztosítással legálisan is be lehetne csatornázni az egészségügybe, hogy gyorsabb és jobb körülmények között gyógyulhassunk. Bár a szakma szerint erre szükség lehet, és folyik is ilyen gondolkodás kormánykörökben, ez a téma igazi forró krumpli a vizitdíjat vagy a több-biztosítós rendszert elutasító Fidesznek – írja az Index.

Mit kapunk ma a pénzünkért az egészségügyben? Aki dolgozik, és levonják a béréből az egészségbiztosítási járulékot, aki helyett az állam fizeti meg ezt, és aki maga fizeti be, az Magyarországon - elvileg - térítésmentes orvosi ellátásra jogosult. Ha beteg lesz, elmehet orvoshoz, szakrendelőbe, ha súlyosabb a helyzet, befeküdhet egy kórházba. Ez a lehetőség ma is adott, de amit a befizetett járulékért kapunk, az egyre kevesebb.

A vizsgálatokat elvégzik, csak nem azonnal, heteket kell várni egy ultrahangra.

Néhány vizsgálat már nem is érhető el az állami egészségügyben, mert az azzal foglalkozó orvosok mind a magánszektorba vándoroltak. A nem életmentő műtéteket is végrehajtják, csak nem azonnal: itt is hónapokat vagy éppen éveket kell várni. Mindezt jobb vagy rosszabb állapotú egészségügyi intézményekben teszik, nagyok a különbségek vidék és főváros között - a vidék javára. A kórházakban adott nevetséges kosztról külön blogok szólnak, a beteget a hozzátartozók élelmezik, ő maga viszi a pizsamát, a kézmosót és a vécépapírt. 

Hiába fizet tehát az ember tb-t, általában újra a pénztárcájába kell nyúlnia, ha gyógyulni akar. Sokan még a hálapénztől remélnek előnyöket, más inkább elmegy egy magánklinikára, ahol hamarabb megvan minden, jobbak a körülmények és még emberként is beszélnek vele. Budapesten már legalább harminc magánklinika működik, ahol az állami kórházak orvosai a közszférabeli óradíjaik sokszorosáért rendelnek. Ezeknek a magánklinikáknak emiatt fontos szerepük van az orvosok itthon tartásában.

Hazánkban az egészségügyi kiadások kétharmada származik állami forrásból, a maradék egyharmadot már mi magunk fizetjük ki.

Becslések szerint hálapénzre 10-50 milliárd forintot adnak ki a magyarok egy évben, a magánklinikákon, magánrendelőkben pedig nagyságrendileg 300 milliárd forint fordul meg. Az utóbbi öt évben országosan mintegy kétmillió új páciens jelent meg a magánegészségügyben.

Míg 2012-ben még csak a lakosság 37 százaléka, tavaly már a magyarok 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánegészségügyi szolgáltatást.

Az elmúlt években újabb és újabb beruházások indultak. A magas költségek miatt a magánszektor még jellemzően szakrendeléseket kínál, de Budapesten a Duna-parton már épül egy sokágyas magánkórház is.

Ugrik az adókedvezmény

A magánszektor fejlődését az elmúlt években jelentősen segítette a magán-egészségbiztosítások és az egészségpénztárak működése. Míg utóbbiak csak egyfajta előtakarékosságot jelentenek, amelyet adókedvezménnyel magánorvosnál lehet elkölteni, a munkáltatók a cafetéria keretében adókedvezménnyel köthettek kiegészítő egészségbiztosítást dolgozóiknak. Ők ennek köszönhetően privát rendelőkben kaphattak elvileg jobb és gyorsabb ellátást.

A 2019-es adócsomag tervezete azonban megszüntetné ezt a lehetőséget. Erre a lépésre most a szakmában is mindenki csak kapkodja a fejét. Különböző magyarázatok születtek arra, mi indokolhatja ezt a változtatást: 

• Le akarják tisztítani a mára teljesen átláthatatlanná vált cafetéria-szolgáltatásokat. A cél az, hogy ezt a pénzt inkább bérben adják oda a dolgozóknak.
• Egyesek szerint ez a lépés arra utal, hogy az állam ki akarja zárni a magánbiztosítókat, mert maga akar létrehozni valamilyen kötelező kiegészítő egészségbiztosítást.
• Egy bennfentes forrásunk szerint viszont a tervezett adóváltoztatás csak a magánegészségügyön belül zajló harc egyik fejleménye. Az adókedvezménynek köszönhetően ugyanis az egyik egészségügyi vállalkozás túl nagy bevételre tett szert, miközben nem mindig hozta a megfelelő színvonalat. Ez zavarhatta a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó magánegészségügyi hálózatot, amely nem kiegészítő biztosítást, hanem csak foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást kínált a cégeknek.

Egy elszólás

Az ugyanakkor mindenkinek világos, hogy a magyar egészségügy már régóta fenntarthatatlan a társadalombiztosításból.

Az új orvosi technológiák egyre drágábbak, túl sok a kórház, egyre több a hosszú kezelésre szoruló idős ember, miközben a befizetők száma egyre kevesebb. Információink szerint ezért a kormánypártok környékén is elindult a gondolkodás arról, milyen módon lehetne bevonni azokat a plusz forrásokat az egészségügybe, amit a lakosság már most is kifizet. 

A múlt héten tartották az Interdiszciplináris Magyar Egészségügy című szaklap XII. országos konferenciáját. Ezen előadást tartott az OEP utódja, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgató-helyettese. Kiss Zsolt előadásában arról beszélt, hogy a hazai biztosítási rendszer esetében már az ajtón kopogtat a kiegészítő biztosítások rendszere. A sajtóbeszámolók szerint utalt arra, hogy ezzel kapcsolatosan javaslatok is készültek a Pénzügyminisztériumnak a NEAK-nál. Fontos alapelv azonban, szögezte le, hogy ezeket a kiegészítő biztosításokat is az állam kezelné, mindenkinek elérhetőnek kell lenniük, mert nem alakulhat ki a tehetősek és a szegények biztosítási rendszere.

Kiss Zsolt hétfőn részben visszakozott: a Magyar Hírlapnak azt mondta, nincs napirenden a kormányzatban a kiegészítő biztosítások kérdése. A NEAK-nál folyamatosan készülnek tervezetek, de olyat nem mondott az előadásában, hogy a NEAK már be is nyújtotta volna a koncepcióját erről a Pénzügyminisztériumnak. 

Nem párhuzamos, kiegészítő 

Mire szolgálhatna egy kiegészítő biztosítás? Ahogy a nevében is benne van, a kiegészítő biztosítás nem párhuzamos biztosítást jelent, azaz nem ad másik ellátást a tb helyett.  A lényege az, hogy a tb-ért járó egészségügyi alapellátáson kívül nyújt valamilyen plusz szolgáltatást. A mostani kiegészítő biztosítások például ilyeneket kínálnak:

• gyorsabb ellátás a szakrendelőben
• call center és orvosi vizsgálatok szervezése
• gyorsabb labor- vagy ultrahangvizsgálat
• egynapos műtétek
• gyorsabb betegszállítás
• jobb szoba egyes kórházakban
• kisebb problémák esetén gyorsabb sürgősségi ellátás
• rendszeres szűrővizsgálatok
• drágább biztosítások súlyosabb betegségek esetén fedezik a második orvosi szakvélemény elkészítését vagy a külföldi gyógykezelést.  

Ha az állam vezetne be bármilyen általános kiegészítő biztosítást, az egy nagyon fontos változást mindenképpen hozna a magyar egészségügyben:

A kiegészítő biztosításért járó plusz szolgáltatások leírásával ugyanis végre hivatalosan is kimondanák, mi NEM jár a tb-ért.

Így végre jobban definiálódna, mit is jelent az egészségügyi törvényben az, hogy "minden betegnek joga van - jogszabályban meghatározott keretek között - az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz." Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár 2016-ban az Indexen azt írta, ezzel végre kimondható lenne például, hogy a társadalombiztosítás terhére csak a munkarend szerint beosztott orvos ad ellátást a területileg illetékes kórházban. Vagy azt, hogy hány éves korig jár altatás a mandulaműtéthez, a szülésnél jár-e a papás-mamás szoba, kádban szülés és választott orvos. A kiegészítő biztosítással nemcsak az orvosválasztást lehet legálisan megfizethetővé tenni, de az állami kórházakban már most is megvásárolható plusz szolgáltatások körét is. 

Német modell? Osztrák modell?

Többen emlegetik a németországi modellt, csakhogy az éppen ellentmond annak, amit az Orbán-kormány 2010 óta képvisel.  Németországban ugyanis duális rendszer működik: az ember alapból az ottani társadalombiztosítás rendszerébe kerül. Ha valaki jól keres, kiléphet a nemzeti kockázatközösségből, így orvosi ellátását csak a magánbiztosítása fedezi. Ez Németországban nem szakítja szét a társadalmat, mert ott a társadalombiztosítás rendszere is jóval magasabb színvonalat nyújt az itteninél.

Akkor már közelebb állhat a hazai elképzelésekhez az osztrák modell. Ebben  a mindenki számára kötelező állami betegbiztosítás mellett köthető kiegészítő (magán)biztosítás. Ezzel jobb szoba és orvosválasztás jár, és bizonyos ellátások díját így 70-80 százalékban az állami biztosítás, 20-30 százalékban a beteg kiegészítő biztosítása fedezi. 

Egyik forrásunk szerint már régebb óta készülnek különböző szakmai anyagok kiegészítő biztosítási konstrukciókról. A 2. Orbán-kormány idején készült Semmelweis-terv is utal arra, hogy "a magánforrások ellenőrzött és átlátható bevonása során szerepet kaphatnak a kiegészítő biztosítási konstrukciók is, különös tekintettel az önkéntes kölcsönös egészségpénztári mozgalomra". Többen hivatkoznak ma a Magyar Nemzeti Bankban 2016-ban készült versenyképességi jelentésre. Ebben több utalás olvasható a kiegészítő biztosítással kapcsolatos tervekre:

• "Többletforrás biztosítása a magánforrások egészségügyi szektorba való beengedésével". Ez a megfogalmazás tehát nem az egészségügy privatizációjára utal, hanem épp arra, hogy azt az egyharmadot csatornázzák be az egészségügybe, amit a lakosság úgyis elkölt a gyógyulására. 
• "Az öngondoskodás szerepe a jövőben egyre nagyobb mértékben fel fog értékelődni, különösen az állami nyugdíjrendszerekre nehezedő nyomás és az egészségügyi technológiák fejlődése (és drágulása) következtében". 
• "Az egészséges életmód térnyerésével és a prevenció erősítésével jelentősen javítani lehetne a lakosság életminőségét és csökkenteni lehetne a korai halálozás negatív következményeit" Kásler Miklós, az új emberi erőforrás miniszter rögtön az országos szűrések beindításáról beszélt első nyilatkozataiban. A megelőzés és az egészségügyi források növelésének eleme a népegészségügyi termékadó is, amit a chipsek és cukros üdítők után 2017. január 1-jétől kiterjesztettek az édesítőszerrel készített sörökre és alkoholos frissítőkre, most pedig  a cigaretta árába épített "onkológiai adóról" beszélnek. 

Forró krumpli a politikának

Az MNB kérdésünkre azt közölte: a Magyar Nemzeti Bank versenyképességi elemzésének egyik aspektusa az egészségügyi ellátórendszer vizsgálata, mert

a lakosság egészségi állapota összefügg a munkaerő-termelékenység alakulásával. Az MNB válaszában egy szót nem ejt kiegészítő biztosításról, csak arról, hogy "Magyarország sikeres gazdasági felzárkózásához, a versenyképes gazdasági működéshez kiemelten fontos, hogy erősödjön az egészségügyi prevenció", és "ennek lehetséges elemei lehetnek a rendszeres szűrővizsgálatok számának növelése, valamint a munkahelyi és iskolai sportolás ösztönzése".

Érthető a titkolózás, mert politikai szempontból nézve nagyon veszélyes aknák vannak elrejtve ebben. Magánforrások, biztosítás - két forró krumpli a Fidesznek, amely  annak idején népszavazást indított a vizitdíj és az ápolási díj ellen, majd minden eszközzel tiltakozott a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetése ellen.  

Sokan vannak a miniszterelnök környezetében, akik a kiegészítő egészségbiztosítások mellett érvelnek, de mint olyan sok kérdésben, itt is a miniszterelnök szava lesz a döntő, és a kormányfő nem lelkesedik ezért

- mondta egy forrásunk. Szerinte a kormányfő itt is egyértelműen állami rendszerben gondolkodik. Ha igazán nagy államháztartási reform jön, még az is elképzelhető, hogy a címzett egészségbiztosítási járulék is megszűnik. Az ember egyszerűen adót fizet, a pénz befolyik a nagy kalapba, és majd az állam dönti el, mennyi pénzt fordít az egészségügyre.  

Forrás: Index

Hozzászólok a Facebookon