Az egyik legégetőbb kérdés a magyar gazdasággal kapcsolatban, hogy a cégek hogyan tudják enyhíteni a toborzási nehézségeiket. A legújabb hazai statisztikák arra utalnak, hogy 125 ezer új piaci munkahely jött létre az elmúlt egy évben, miközben csökkent a munkanélküliek száma is. És mégis, 2017 harmadik negyedéve óta egyre kevesebben dolgoznak mindent összevetve, azaz visszaesőben van a teljes foglalkoztatottság. Hogy lehet ez? – írja a g7.24.hu.
Főleg úgy, hogy van egy olyan része a munkaerőnek, amelyik az év bizonyos időszakában dolgozik, vagy legalábbis munkát keres, máskor pedig visszavonul, és gazdasági szempontból inaktívvá válik. Ebből adódik a foglalkoztatás éven belüli rendszeres változása, azaz szezonalitása: bizonyos munkaerőpiaci ingadozások rendszeresen ismétlődnek, például a mezőgazdasági vagy építőipari idénymunkák miatt az év közepén megnövekszik az igény a munkaerő iránt.
A közmunka program ráadásul ezeket a hatásokat tovább erősíti, ami a másik fele a talány feloldásának. A teljes foglalkoztatásba beleszámítanak a közmunkások is, akik egyre inkább átlépnek az úgynevezett elsődleges munkaerőpiacra, így új piaci munkahelyek a foglalkoztatáson belüli átrendeződés miatt is létrejöhetnek.
Úgy látszik, hogy hiába egyre nehezebb felvenni új munkatársakat a vállalatoknak az üres álláshelyeikre, a munkaerőpiaci aktivitás szokásos évvégi és -eleji visszaesése továbbra is fennáll. Az Eurostat adatai alapján megnézhetjük azt, hogy a munkavállalási korú népesség hogyan változtatja munkaerőpiaci-helyzetét az egyes negyedévek között. Ezek alapján az látható, hogy a munkaerőpiacról (tehát a foglalkoztatottak és a munkanélküliek köréből) kilépett 108 ezer fő az inaktívak közé 2017 harmadik és negyedik negyedéve között. Ehhez képest az inaktívak közül csak 87 ezren váltak gazdaságilag aktívvá, tehát a munkaerőpiacról eltűnt 17 ezer ember ebben az időszakban. Harmadrészt pedig – a toborzási nehézségek ellenére – 27 ezer korábbi foglalkoztatott munkanélkülivé vált (igaz, a másik oldalon 43 ezer munkanélküli állást talált).
A munkaerőpiaci átmenetek Magyarországon 2017 harmadik és negyedik negyedéve között
Megjegyzés: az adatok a munkavállalási korú népességre (15-74 évesek) vonatkoznak
Forrás: Eurostat
Tehát a szezonalitás a magyarázata annak, hogy miképp állhatott elő ez a paradoxnak tűnő helyzet az utolsó két negyedévben. Ha megnézzük az alábbi ábrát, jól látszik, hogy az őszi és téli időszakban a munkaerőpiacot elhagyók száma újra és újra megnő (tehát a negatív tartományba esnek az oszlopok), míg tavasszal és nyáron a másik irányba áramlanak az emberek, az inaktivitásból visszalépnek a munkaerőpiacra. Még mindig sok az idénymunkás, pedig már üzemek zárnak be azért, mert nem tudnak felvenni elég dolgozót.
Érdemes megnézni azoknak a számát is, akik nem változtatták a munkaerőpiaci helyzetüket. Látható, hogy 2010 és 2017 között szinte folyamatosan nőtt a negyedévek között stabilan foglalkoztatottak száma. Mindeközben a munkanélküliségben és az inaktivitásban maradók száma pedig csökkent.
Az Európai Uniót nézve a tavalyi év végén 3,2 millió munkanélküli talált munkát. Az inaktivitásból pedig 7,6 millióan léptek be a munkaerőpiacra, míg a fordított irányban 8,3 millióan változtattak a helyzetükön. Tehát uniós szinten 700 ezer fő tűnt el 2017 utolsó negyedévében a munkaerőpiacról, de ne feledkezzünk meg ebben az esetben sem a szezonalitásról, és arról sem, hogy Európa-szerte több országban problémát jelent, hogy a vállalatok nehezen tudják kielégíteni a munkaerő-igényüket.
Forrás: g7.24.hu
