A Friedrich-Ebert-Stiftung budapesti képviselete Gregor Anikó szociológus és a Závecz Research kutatóintézet közreműködésével felmérést végzett 2017 őszén arról, hogy a magyar lakosság szerint valóban azok-e a legfontosabb „nőügyek”, amelyekről a közbeszédben hallani lehet – írja az Index.
A kutatási eredményeket a Nőügyek 2018 - Társadalmi problémák és megoldási stratégiák című kötetben foglalták össze. A kutatás két részből állt, először fókuszcsoportos interjúkat készítettek szerte az országban, majd az ezeken felvetett problémákat alapul véve 1000 fős kérdőíves vizsgálatot készítettek. A felmérésben a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a nőügyek tekintetében férfiak és nők mit éreznek a legégetőbb valós problémáknak a mindennapi életükben.
A tanulmány szerint nem fedi a valóságot, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke nem foglalkozik nőügyekkel, hiszen Orbán Viktor a 2018-as választások után meghirdette, hogy „demográfiai súlypontú kormányzás„ következik, aminek a szerzők szerint megkerülhetetlenül nőpolitikai vonatkozása is van. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy 2010 óta tovább erősödött az a tendencia, hogy a nők főleg családi szerepekben, anyaként jelennek meg a közbeszédben, ami az állam által felkarolt nőügyekben is nyomon követhető.
„Én szeretnék gyereket, de nem tudom a hazai fizetésemből eltartani. Még a párommal együtt sem, aki egészen jól keres. És szülj három gyereket, 30 alatt négyet és ne legyen beteg… le kell adni a rokonokhoz vidékre, szoptatós dajkának?!” (BUDAPEST, FIATALABBAK)
A munkáltatók nem tolerálják a gyereket
A kutatásból kiderült, hogy általánosságban a magyar embereknek a legkomolyabb problémát a megélhetés (38 százalék), illetve a munkahely és annak hiánya (15 százalék) jelenti. Ezekhez képest eltörpül a női problémák alacsony mértékű említése (2 százalék), több másikhoz hasonlóan (pl.: oktatás, 3 százalék ). A kutatók szerint azonban nem arról van szó, hogy a nőket érintő nehézségeket ne érzékelnék a mindennapokban, mivel a konkrét kérdésekre már jóval többen említettek ezeket is.
A specifikusan női problémák közül a munka és a magánélet feszültsége a legsúlyosabb, azaz, hogy az otthoni és a munkahelyi feladatoknak egyszerre kell megfelelniük. A gondoskodói feladatok pedig korlátozzák a nők életesélyeit.
„Ha már szültél, az is hátrány, mert a kicsi gyerek beteg lesz, nem kellesz, ha szülés előtt vagy, azért nem kellesz.” (Szolnok, fiatalabbak)
A második helyen a megkérdezettek a nők és a férfiak közti társadalmi egyenlőtlenségeket nevezték meg, a harmadik legégetőbb probléma pedig a szülés utáni munkaerőpiacra való visszatérés. A válaszadók hangsúlyozták, hogy a kisgyerekkel nehéz elhelyezkedni Magyarországon.
Kevesebben említették a nők elleni erőszak, vagy a szexuális zaklatás problémáját, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy több civil szervezet is fellép az ügyben, a másik, hogy ezek a témák még a mai napig magán- és nem közösségi ügynek számítanak Magyarországon.
A nőket érintő legégetőbb problémák (említés megoszlása, százalék)
A megkérdezetteknek előre megadott témákat is sorba kellett állítaniuk aszerint, hogy szerintük melyek a legégetőbbek. Itt az alábbiak értékelték a legsúlyosabbaknak:
- egyedülálló szülőként nehéz a gyereknevelés
- tartósan beteg gyermek nevelése többnyire az anyára hárul
- jelentős kiadásokkal jár a gyereknevelés
- a részmunkaidős állás sem nyújt sokaknak megoldást, mert abból a fizetésből nehéz megélni.
A gondoskodás a nők dolga
A tanulmányból kiderül, hogy elsődlegesen a nőkre hárul a tartósan beteg (77 százalékban) vagy idős szülő (67 százalékban) gondozása. A társadalmi elvárások is ehhez igazodnak, mert ilyen helyzetekben elsősorban a nőktől várják el a segítségnyújtást, a férfiak és az állam segítségét csak a második helyre sorolták a megkérdezettek. Az ilyen helyzetbe került nők pedig csak magukra számíthatnak:
„A szülőket támogatom, a gyerekeket segítem. Most pont abban a korosztályban vagyunk, hogy mindenki aktívan dolgozik. A gyerekeink már felnőttek, a szüleink megöregedtek, és mindenki segítségre szorul. Úgy kéne lenni a köztesben, mint egy támogató rendszer, amire sem időd, sem energiád, sem pénzed nincs, hogy tudjál mindenfele. A gyerekek segítségre szorulnak, a szülők segítségre szorulnak.” (PÁPA, IDŐSEBBEK)
Fokozottabb állami segítség kellene
A kutatásból kiderült, hogy a megkérdezettek a jelenleginél nagyobb segítséget várnának el az állami szolgáltatásoktól, főleg az idősgondozás területén, mivel a fizetős szolgáltatások csak egy szűk társadalmi réteg számára érhetőek el. A válaszokból kiderül, hogy nem csak itt, hanem a GYES/GYED-et követő munkanélküliség, és a párkapcsolati erőszak esetén is fokozottabb állami segítségre lenne szükség.
„Figyelj, kijött a rendőrség úgy, hogy ott volt a volt férjem kezében a nagykés. A nagy gyerekem állt mellettem, meg az apja között, a két kicsi meg bent ült az autóban, hogy menekülök. Tudod mit mondott? ‘Van vér? Oldják meg!’ És beült az autóba.” (Pápa, idősebbek)
Kettesre értékelték a pártokat
A megkérdezettek úgy gondolják, hogy a szociális juttatások elosztásának a rendszere nem működik igazságosan. Vannak olyan csoportok, amelyek többet kapnak, mint amennyit kellene, szerintük a határon túli magyarok, a cigányság és a menekültek kapnak túl magas állami támogatást.
A szegény családok, a kisgyereket nevelő nők, a tartósan beteg kisgyereket nevelő nők és az egyedülálló anyák támogatásának alacsony mértékét nem tartják igazságosnak.
A válaszadók nagyon kritikusan viszonyultak a politikai pártokhoz, amelyek elégségesre vizsgáztak a nőügyek képviseletében, a megkérdezettek még abban az esetben is élesen kritizáltak, ha saját pártjukról volt szó.
A felmérésben szereplők több mint fele szerint nincs olyan párt ma Magyarországon, amely érdemben foglalkozna női problémákkal. A többi válaszadónál a Fidesz említése jelentősen kiemelkedik a 40+, GYED extra, CSOK, családi adókedvezmény miatt. Az LMP-t a nők elleni erőszak és az egyedülálló anyák megsegítése miatt, a Jobbikot pedig a részmunka miatt emelték ki. Azonban csupán a válaszadók negyede gondolja úgy, hogy ha több női politikus lenne a magyar parlamentben, az változtatna a politikai életen.
Javaslatok
A tanulmány végén a kutatók számos megoldási javaslatot vázolnak fel, mint például:
- A gondoskodást nem magán, hanem politikai ügyként kellene kezelni, amihez a gyakorlatban a gondoskodó szakmák megbecsülésére és anyagi elismerésére lenne szükség.
- A gondoskodásnak nem adottak a rendszerszintű feltételei, így nem elég csupán a női-férfi egyenlőségre való törekvésekre fókuszálni.
- A nőjogi szervezeteknek szorosabban kellene együttműködni olyan mozgalmakkal, mint például a fogyatékos gyermeket nevelő anyáké.
- Nincs kereslet a „nemek-harca” szembeállításra, célszerűbb lenne a nők élet- és munkakörülményeinek a javítását előtérbe állítani.
- A szülői szabadság csökkentése helyett a munkakörülmények javítására, az intézményes gyerek-, idős- és tartósbeteg-gondozás változtatására, és a tíz éve változatlanul alacsony összegű GYES és a családi pótlék emelésére lenne szükség.
- A következő évek egyik kulcsfeladata egy hosszú távú, alulról építkező aktivizmus létrehozása.
Forrás: Index
