Igaz, a statisztika javult, de még továbbra is az EU sereghajtói közé tartozunk, ha arról van szó, hogy a lakosság mekkora rész él anyagi nélkülözésben – írja az mfor.hu.

2017-ben a magyarok 14,5 százalékát érintette a súlyos anyagi depriváció - derül ki az Eurostat előzetes adataiból. Előző évhez képest ez mindenképpen látványos javulás eredménye, hiszen 2016-ra még 16,2 százalékot közölt az uniós hivatal, vagyis 167 ezer embernek sikerült egy év alatt a statisztika szerint "kimásznia" a gödörből.

Súlyos anyagi depriváció

A definíció szerint az számít súlyos anyagi nélkülözésben élőnek, aki a következő 9 elemből legalább 4-et nem engedhet meg magának:

·         lakhatás/jelzáloghitel/számlák kifizetése,

·         otthon melegen tartása,

·         váratlanul felmerülő kiadások fedezése,

·         hús, vagy hal fogyasztása legalább minden második nap,

·         évente legalább egy egyhetes nyaralás (nem otthon),

·         személygépkocsi,

·         mosógép,

·         színes TV,

·         telefon (mobilt is beleértve).

Hiába azonban a javuló statisztika - meg a szegénység megszűnéséről szóló kormányzati szólamok - még most is az EU sereghajtói közé tartozunk. A 14,5 százalék továbbra is a negyedik legmagasabb arány Bulgária, Görögország és Románia után, egyetlen helyet sem sikerült javítanunk. A javuló tendencia azonban megkérdőjelezhetetlen, hiszen 2014-ben a magyarok 24 százaléka volt a súlyos anyagi depriváció által érintett.

Könnyen megeshet azonban, hogy ezzel nem sokra megyünk, hiszen a román adat javulása lényegesen gyorsabb a magyarnál. Egy év alatt 4,4 százalékponttal csökkent az érintettek aránya (szemben a magyar 1,7-tel), így tavaly a lakosság 19,4 százaléka nélkülözött. A román és a magyar tendencia fennmaradása a következő 1-2 évben azt eredményezheti, hogy ebből a szempontból Magyarország szegényebbnek lesz tekinthető, mint Románia.

A meglévő 2017-es adatok szerint (néhány tagállam esetében még nem áll rendelkezésre friss érték) a legkisebb érintettség Finnországban és Norvégiában van, előbbi esetben 2, a norvégoknál 2,3 százalékos az arány.

Forrás: mfor.hu