Leginkább nem a béremeléssel reagálnak a vállalatok arra a helyzetre, ha nincs elegendő dolgozójuk. Ugyanakkor az is világos, hogy a munkaerőhiány elsősorban azokat a vállalatokat érinti, amelyek egyébként is relatív alacsonyabb béreket adnak. A hiánnyal gyakran szembesülő vállalatok egy része inkább a feketegazdaság felé fordul - vélik a Munkaerőpiaci tükör 2016 című kötet egyik tanulmányának szerzői. Ez részben azzal magyarázható, hogy az alacsony termelékenységű cégek nehezen tudnak bért emelni a vállalat továbbélésének kockáztatása nélkül. A kutatás során végzett interjúk során érdekes válaszokat kaptak a cégektől – írja a Portfolio.

 Alacsony bér = toborzási nehézség

Nem a béremelés az, amivel a munkaerőhiányra leginkább reagálnak a cégek - legalábbis ez olvasható ki Köllő János, Reszegi László és Tóth István János kutatásából. Habár csak 2016-os adataik álltak rendelkezésre - és akkor még talán nem volt olyan súlyos a munkaerőhiány -, a Munkaerőpiaci tükörben bemutatott kutatásuk alapján a 2015-ben jelzett hiánypanaszok egyetlen esetben sem vezettek gyorsabb tényleges béremelkedéshez a hiányhelyzeteket nem jelző vállalatokhoz képest. Azt is megállapítják ugyanakkor, hogy a hiányhelyzetek gyakoribbak a rosszul fizető vállalatoknál.

A toborzási nehézségekkel szembesülő vállalatok egy része béremelés helyett más eszközökkel próbálhatja enyhíteni a hiányt. A kevéssé termelékeny, a bérek emelésére képtelen cégeket az esélytelenség könnyen terelheti piacon kívüli, szürke, nem jogkövető megoldások felé.

Ez a kísértés széles vállalati kört érinthet meg. A hazai tulajdonú vállalatoknál az egy főre jutó hozzáadott érték a külföldi tulajdonú cégekétől több mint 50 százalékkal marad el a feldolgozóiparban, 60 százalékkal az építőiparban és az információs-kommunikációs szolgáltatásokban - állapítják meg a kutatók.

A külföldi cégek egy része - elsősorban az összeszerelőket és gépkezelőket, egyszerű betanított munkát végző minimálbéreseket foglalkoztató kör - is átlag alatti bérrel dolgozik, és ebben a szférában inkább a hazaiakhoz közeli egy főre jutó hozzáadott érték a jellemző. Ezek a vállalatok nehezen tudnak bért emelni a vállalat továbbélésének kockáztatása nélkül.

„Rossz körben”

Ha viszont nem teszik, akkor az alacsony termelékenységből fakadó hátrányok a feszesebbé váló munkaerőpiacon kumulálódnak, a termelékenyebb cégek munkaerő-elszívó hatása miatt csökken a létszámuk. Ez erodálja az eddigi befektetéseiket, nő a be nem töltött munkahelyek száma, emelkedik a fix költség aránya, csökken a vállalati jövedelem, így szűkülnek a beruházási lehetőségek, kevésbé van mód munkaerőt kiváltó, munkatermelékenységét növelő beruházásokra.

Ezek a cégek egyetlen legális esélye a fejlesztés, az innováció lenne, amire eddig is lett volna lehetőségük a kedvező hitellehetőségeknek, például a Növekedési Hitelprogramnak, köszönhetően. Hogy ez nem történt meg, az vezetési problémákra utal.

A „rossz körben” sodródó vállalat nagy eséllyel nyúl jogsértő, szürke- vagy feketemegoldásokhoz.

Ezt a folyamatot a kutatók szerint nehéz lenne adatokkal érzékeltetni, inkább csak néhány jellemző érvet sorolnak fel. (Az információk forrását elsősorban vállalati vezetőkkel folytatott beszélgetések jelentik.)

A legfőbb panaszok

 Itt géppuskalábúak dolgoznak, én itt nem akarok dolgozni - búcsúzott egy próbaidős dolgozó egy kiemelkedő termelékenységű üzem vezetőjétől, pedig betanított munkára 300 ezer forint fölötti bruttót kaphatott volna.

Nem merem fegyelmezni az utasítást megsértő dolgozót, mert félek, hogy felmond - érvel egy másik cég ügyvezetője.

Ilyenkor ősszel a járvány idejéhez hasonló a táppénzesek aránya, hisz betakarítás, szüret van. Tudom, hogy nem beteg, de nem akarom ellenőrizni, nehogy felmondjon, pedig ezek a hiányzások szétzilálják a termelésünket - mondja az ügyvezető.

El kell mennem, mert akkor többet kapok, hisz az itt lévőket kevésbé becsülik meg - mondja a három-négy évenként munkahelyet váltó munkatárs.

A munkavállalókkal szembeni kényszerű engedékenység mellett előtérbe kerülnek a jogkövetést feladó módszerek, amit a vállalkozó a túlélésért folytatott harccal magyaráz, s ezzel menti fel magát.

Számos helyen nem teljes bérre jelentik be a dolgozót: hivatalosan részmunkaidős az állás, a valóságban teljes, a különbség zsebbe megy. Ez gyakori a kereskedelemben, vendéglátásban, szállodaiparban - állapítják meg. A túlórákat gyakorta más címen fizetik ki, hisz az kétszeresen drága lenne.

Nem értettem, hogy az interjún miért kell mindenkinek a nettó fizetést mondani - mondja egy ügyvezető, és amikor megkérdezte "a jó harmincas munkavállalót", akkor a válasz a következő volt: "még soha nem voltam teljes bérre bejelentve!"

A szakértők véleménye szerint valószínű, hogy a hiányhelyzetek szaporodásával ez a fajta jogkerülő magatartás erősödni fog a gazdaság kevéssé termelékeny szegmenseiben.

Forrás: Portfolio