A magyar gazdaság szinte minden területére hatással lehetett az utóbbi évek kivándorlása, a munkaerő-piaci adatokat jelentősen torzíthatja a folyamat, illetve a potenciális növekedésünk is megszenvedhette. Mindezt csak tetézi a külföldön dolgozók által hazautalt jövedelem bizonytalansága – írja a Portfolio.
Komoly torzítás lehet a munkanélküliségben
Régóta élő gyanú, hogy a kivándorlás különleges hatással van a magyar statisztikákra, esetlegesen torzíthatja azokat. A munkaerő-piaci adatokkal kapcsolatos anomáliákról a Statisztikai Szemlében már 2015-ben megjelent Hosszú Edmond és Romhányi Balázs tanulmánya. Ennek legfontosabb megállapítása, hogy a jelenlegi kikérdezésen alapuló statisztikák komoly mérési hibát tartalmaznak, vagyis minden valószínűség szerint kevesebb a ténylegesen foglalkoztatott, mint amennyit ez a hivatalos statisztika mutat. Szinte biztosra vehető - mondják a szerzők - , hogy ebben érdemi szerepe van annak, hogy az ideiglenesen külföldön munkát vállalók jelentős része eltűnik a statisztika szeme elől.
Jelenleg a KSH kétféle módszerrel méri a foglalkoztatottságot: az egyik az úgynevezett munkaerő felmérés, melynek keretében a kérdezőbiztosok negyedévente becsöngetnek nagyjából 30 ezer háztartásba, ahol kikérdezik az ott lakókat, hogy az elmúlt egy hétben végeztek-e munkát pénzért. Ezt egészíti ki az intézményi statisztika, mely a cégek bevallásán alapul. A kétféle statisztika közötti eltérés az elmúlt években trendszerűen növekedett. A munkaerő felmérés alapján a foglalkoztatottság gyors ütemben bővült, míg az intézményi statisztikában ez sokkal kevésbé jelent meg.
Erre az ellentmondásra a következő magyarázat született. A közel 10 milliós magyar lakosság 3 millió háztartásban él, tegyük fel, hogy a 30 ezer háztartásban mindenki itthon van és ajtót is nyit a KSH munkatársainak! Ha közülük 12 ezer háztartás tagjai vallják azt, hogy dolgoznak, akkor ezt felszorozva a 10 milliós népességre kalkulálható ki a 4 millió munkavállaló.
Ha viszont a fennmaradó 18 ezer háztartásból 1500-nál azért nem nyitnak ajtót, mert éppen külföldön dolgoznak, akkor nem egyszerűen egy másik lakásba kellene becsöngetni, hanem az "eltűnteket" arányaiban le kellene vonni a 10 milliós teljes lakosságból, és csak az így módosított lakosságszámra szorozni fel a kapott adatokat (miszerint 12 ezer háztartásban dolgoznak). Az adott példában így 9,5 millió hazai népességgel kellene számolni, akkor pedig máris 200 ezerrel kevesebb, csak 3,8 millió munkavállalóról beszélhetnénk.
A jelenlegi minta alapja 2014 óta a 2011-es népszámlálás, viszont ha olyan népességcsökkentő demográfiai vagy migrációs folyamat alakult ki, amelyet a továbbvezetett népességadat nem tudott követni (vagyis ténylegesen külföldön dolgozókról implicite azt tételezi fel, hogy itthon dolgoznak), akkor a munkaerő- felmérés az aktuális valósághoz képest fokozatosan torzuló súlyrendszeren keresztül magasabb foglalkoztatást mutat a valóságosnál - foglalja össze a már említett tanulmány.
Vagyis a fő probléma a teljes belföldi népesség mérése. Népszámlálás csak tízévente van, a köztes időszakban úgynevezett továbbvezetett népességszámot közöl a KSH, vagyis a korábbi népszámlálás adatait korrigálja. A gond azonban az, hogy nem csak a születések és a halálozások számával, valamint a végleges és statisztikailag látható kivándorlással kellene korrigálni, hanem - megfelelő módon - a munkavállalási célú migrációval is, amire azonban jelenleg nincs jó minőségű adat.
Erre az anomáliára csak az lehetne a megoldás, ha a KSH egyszer rendesen utánamenne a meg nem nyíló ajtók mögött feltételezetteknek. Kikérdezné a szomszédokat, rokonokat, volt kollégákat, és a végén eljutva a delikvensekhez megkérdezné tőlük, hogy hol vannak, mit csinálnak, és meddig terveznek ott maradni. Akkor végre tisztába lehetne tenni, hányan élnek külföldön a mintából, és hányan vannak azok, akik csak az adott időpontban nincsenek otthon, nem nyitnak ajtót.
Mindez azért lényeges, mert a foglalkoztatottak számának nem csak a jelen, hanem a jövő gazdaságpolitikája szempontjából is fontos. Érdemben befolyásolja ugyanis a gazdaság potenciális növekedését az, hogy mennyien vannak olyanok, akik munkára foghatók.
Lehet, hogy a fogyasztás sem csak a magyar bérek miatt emelkedik
A fenti gondolatmenetet folytatva, ha alul van mérve a külföldön dolgozók létszáma, akkor a külföldről hazautalt jövedelmeknek az erre a becsült létszámra alapozott becslése is lefelé torzíthat. Az ezzel kapcsolatos statisztika egyébként is megbízhatatlan. Az Eurostat adatai szerint 663 millió eurót utalnak haza a magyarok, de ebbe csak a külföldi rezidensek, vagyis a tartósan az országon kívül dolgozók, életvitelszerűen ott lakók számítanak bele. Ezzel szemben a Világbank adatai több mint 3 milliárd euróról szólnak, ám ez meg vastagon túlbecsüli a hazautalt összeget, mivel azt mutatja, hogy egy ország lakói közül a rövid ideje külföldön munkát vállalók és ingázók mennyi pénzt kerestek közterhekkel együtt. Nos, ez valóban meghaladta az 1000 milliárd forintot, ami a GDP több mint 3 százaléka volt 2016-ban. Ez a szám azonban tartalmazza az adóterhek mellett a megélhetési kiadásaikat, és a pénznek csak egy része az, amit valóban haza is utalnak.
A hazautalásnak azért is van jelentősége, mert ha valóban a becsültnél magasabb összegről beszélhetünk, akkor az azt is jelenti, hogy a belföldi fogyasztás nagyobb részét finanszírozza külföldről származó jövedelem annál, mint amit a hivatalos statisztikákban látunk. Ez azt is jelentheti, hogy a belföldi fogyasztás nem túl izmos élénkülése nem csak a belföldi konjunktúrafolyamatok eredménye, hanem részben annak tulajdonítható, hogy a külföldi konjunktúra körülményei között a külföldön dolgozó magyarok is jobban keresnek és ezért többet is utalnak haza.
Ha többen és többet keresnek külföldön annál, mint amit papíron látunk, akkor bizonyára ők többet is fogyasztanak külföldön. Az ideiglenesen maximum egy évig külföldön dolgozók külföldi fogyasztását az idegenforgalmi mérlegben kell importként figyelembe venni. Ha ez alul van becsülve, akkor az idegenforgalmi mérleg is jobbnak látszik papíron a valóságnál.
Forrás: Portfolió
