A legtöbb magyar cég titkolja, hogy mennyit keresnek a beosztottjai. Ez a gyakorlat azonban az utóbbi időben megdőlni látszik, sőt, gyakran nemhogy titkolják, de egyenesen a kirakatba teszik. Utánajártunk, minek köszönhető ez a változás, jó, vagy épp rossz hatást vált ki, és miért kezeli még mindig sok cég tabuként a fizetéseket – olvasható a Pénzcentrumban.

A magyar vállalati kultúrának része a fizetések titkolása. Egyszerűen így szocializálódtunk, természetesnek vesszük, hogy egyenlő munkáért nem jár egyenlő bér. Hiába bántja az igazságérzetünket, megtanultuk, hogy fizetésről beszélni bizalmas dolog, ettől persze még szóbeszéd tárgya.

Megfigyelhető azonban egy olyan tendencia, hogy egyre több cég nyíltan vállalja, hogy mennyit kínál a leendő dolgozóinak. A BKV villamosain, és buszain hónapok óta láthatók álláshirdetések a pontos fizetéssel. A McDonald’s egyik üzlete a teljes ablakára álláshirdetést húzott, amin a kezdő bér és minden egyéb juttatás is látható. A Burger King pedig szinte az egész bértábláját kitette a pultba. De az év során az is kiderült, hogy melyik élelmiszerlánc, mennyit ad a dolgozóinak, például az Aldi, a Tesco, vagy az Auchan.

Valóban történt egy változás, nem csak a multik és a nagy cégek, hanem sok termelővállalat is beleírja a hirdetésébe, hogy mekkora bért kínál. Ez egyre fontosabb, hogy be tudja a cég csábítani a munkavállalókat, és a fizetés jó eszköz hozzá. A konkrétumok egyre vonzóbbak, nincs zsákbamacska a hirdetésben, ráadásul felesleges köröktől szabadul meg a munkáltató és a munkavállaló is, ha nyíltak közli a bért" - mondta Csikós-Nagy Katalin, a HR Evolution fluktuációkezelés-szakértője.

A szakember hozzátette, már azoknál a vállalatoknál is látható változás, vagy legalábbis egyfajta hajlandóság, akik korábban mereven ragaszkodtak a titoktartáshoz. Az viszont teljesen biztos, hogy fizetésekről beszélnek az emberek, még akkor is, ha ezt szerződés tiltja. Ráadásul ma már nincs szükség személyes kapcsolatra sem, hiszen évek óta megosztják blogokon és különböző felületeken, hogy az adott cég, adott munkakörben milyen bért ad, tulajdonképpen úgy minősítik a cégeket, ahogy korábban csak a szállodákat.

Cégkultúra kérdése, hogy kezelik a fizetéseket. Van, ahol nincs titok, sok esetben még motiváló eszközként is használják. Ehhez azonban fejlett szervezetre és vezetőre, valamit megfelelő kommunikációra van szükség, mert ezt a témát és helyzetet jól kell tudni kezelni" - mondta a szakértő.

Valóban a szervezeti feszültség melegágya lehet, és nagy feszültség alakulhat ki, ha hirtelen nyilvánosságra kerülnek, hogy ki, mennyit keres. Ez lehet nagyon pozitív: az azonos pozícióban lévők szinte ugyanannyit keresnek, tapasztalat és a vállalatnál töltött idő alapján látható differencia. Ennek viszont az ellenkezője is kiderülhet: mindenki olyan bért kap, amit ki tudott magának harcolni az állásinterjún, vagy utána, és semmilyen összefüggésben sincs a tudással, tapasztalattal, teljesítménnyel, vagy a feladatok mennyiségével és fontosságával.

Hová tűnt a megbecsülés?

Tény, hogy a mai munkaerő-piaci helyzetben egyre nehezebben találják meg a cégek a szakképzett, számukra megfelelő szakembert. És mivel nehezen szereznek új embereket, magasabb bérekkel próbálják meg őket a vállalathoz csábítani.

Sok esetben lassan magasabb bért kapnak az új dolgozók, mint akik már 5-10 éve a cégnél vannak. Sajnos sokan annyira az újakra helyezik a hangsúlyt, hogy közben megfeledkeznek a régiekről, az pedig egyenesen abnormális, hogy ugyanazon szinten többet kapjon egy új, mint egy régi. Gyakran ez is közrejátszik a magas fluktuációban" - mondta Csikós-Nagy Katalin.

Valójában a bérek miatti feszültség teljesen kiküszöbölhető. Fontos, hogy ésszerű alapelvek szerint építsék fel a béreket, átlátható legyen, és a teljesítményt is figyelembe vegyék, különben egy idő után gátolja a cég növekedését, amellett, hogy sok feszültséget is generálhat.

Felkorbácsolja a béreket

Azokban a régiókban, ahol nagy fejlesztések zajlanak, például Győr, Tatabánya, vagy épp Kecskemét környékén nagy feszültséget teremtett a munkaerőpiacon, hogy egyfajta bérspirál kezd kialakulni. A cégek nem találnak elég munkaerőt, így folyamatosan versenyeznek értük, és a béreket is folyamatosan emelik. Lassan viszont ez odáig meg, hogy már nem tudnak tovább versenyezni, és tovább emelni a fizetéseket.

Létezik a másik véglet is, amikor a cégvezető nem hajlandó beszállni a versenybe, még mindig minimálbérért foglalkoztatja az alkalmazottakat, mert úgy gondolja, nem tudják majd kitermelni az emeléssel járó költségeket. A valóság sok esetben viszont az, hogy a folyamatos fluktuációs költségekkel, az olcsóbb, ugyanakkor gyakran nem megfelelő munkaerővel, és a jó és elegendő számú szakemberek hiánya miatt sokkal nagyobb veszteséget ér el, mintha emelt volna a fizetéseken.

Összességében elmondható, hogy egy jól átgondolt bérezésnél nem lehet probléma abból, ha mindenki tudja, ki, mennyit keres. Más esetben viszont komoly kockázattal járhat, ha kiderülnek a fizetések, és egyenesen szervezeti krízishez is vezethet.

Forrás: Pénzcentrum