Többéves cselekvési tervet készített az oktatási államtitkárság. A cél a stratégiai képzésterületek minőségi diákokkal való feltöltése. A siker kétséges – írja a HVG.
Csak Brüsszelben bízhat a magyar felsőoktatás – ezt nem valamelyik EU-s tisztviselő vagy „Soros-bérenc” magyar ellenzéki szervezet állítja, hanem maga az oktatási államtitkárság. A Fokozatváltás a felsőoktatásban címet viselő középtávú stratégiájának nemrég megjelent, 2020-ig szóló Cselekvési tervében feketén-fehéren leírta, hogy „a jelenlegi, 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban Magyarország rendelkezésére álló fejlesztési támogatás páratlan, ugyanakkor az utolsó lehetőséget jelenti hazánk számára arra, hogy a tudásalapú világgazdaságban versenyképes hazai felsőoktatás jöjjön létre”. Ne állítsuk meg tehát Brüsszelt – szól az oktatási vezetés üzenete –, hanem reménykedjünk, hogy az EU által rendelkezésre bocsátott forrásokból valóban sikerül a felsőoktatást megfelelő pályára állítani.
Pénz hiányában radikális megoldást ajánl az államtitkárság, ami ugyancsak meglepően hangzik a Fidesz-kormány háza tájáról. „Az állami felsőoktatási intézményeknek is lehet és kell piaci elvek szerint működniük” – hangzik a verdikt, ami azt jelenti, hogy az állam nem lép az EU helyére, hanem az egyetemeknek kell majd növelniük a bevételeiket. A piaci elvek pedig nem nagyon takarhatnak mást, mint a tandíjas képzés szerepének növelését, ahogyan azt a kormányzat egyébként a gazdaságtudományi és jogi képzésben már lényegében bevezette.
A népszerű képzések tandíjasítását azért vezette be a kormány, mert azt szerette volna, ha a jó képességű diákok egy része inkább állami támogatással működő műszaki, informatikai, természettudományi vagy agrárképzésre jelentkezik. A gazdaság szempontjából fontos területekre azonban évek óta nem sikerül annyi diákot beiskolázni, ahányra szükség lenne. S akik felvételiznek, azok közül is soknak a tudása kívánnivalót hagy maga után. A cselekvési terv némi ellentmondásba is keveredik emiatt: miközben azt hangsúlyozza, hogy minőségi irányba kell tolni a felsőoktatást, s ezért középtávon emelt szintű érettségihez és középfokú nyelvvizsgához kötik a felvételt, ugyanakkor bővíteni szeretné a diáklétszámot azokon a képzésterületeken, amelyeket a gazdaság szempontjából fontosnak ítél. Márpedig a kettő együtt nehezen megy majd, hiszen ha már most is csak minőségi diákok kerülnének be a felsőoktatásba, akkor jócskán visszaesne a természettudományi vagy az agrárszakok hallgatóinak létszáma.
A kormány azt a dilemmát próbálja feloldani, hogy „a magyar gazdaság növekedésének több képzési területen – elsősorban műszaki és informatikai területen – gátat szab az egyes szakokon fellelhető szakemberhiány”, ugyanakkor a gazdasági és humán képzési területek iránt a munkaerőpiaci kilátásokhoz képest indokolatlanul magas az érdeklődés. Ezért azt szeretnék elérni, hogy a „gazdaságpolitikában jól bevált, ágazati szemléletű megközelítés átültetésre kerüljön a felsőoktatásba is”. A stratégiailag kiemelt képzési területek (orvos- és pedagógusképzés, műszaki, gazdasági és agrárterület) munkaerőpiaci igényeire alapozva szeretné az államtitkárság átstrukturálni a felsőoktatást, ez azonban nyilván olyan sok érdeket sért, hogy csak nagyon körültekintően lehet belekezdeni. Arról nem is beszélve, hogy a kiindulópont is kérdéses, hiszen aligha érdemes a felsőoktatás olyan átalakításába belefogni, amely a gazdaság mai munkaerőigényeire épít.
Valamennyire érzi ezt az államtitkárság is, hiszen az informatikai képzés megújításáról például azt írják, annak egyik akadálya az oktatók bebetonozottsága: „az oktatóállomány mint legstabilabb adottság azonban eleve lassítja az alkalmazkodást”. Mivel az informatikai képzéseken a legmagasabbak között van a lemorzsolódási arány – olyan nagy szükség van informatikusokra, hogy közülük szinte mindenki már a tanulmányai idején dolgozik, s magas fizetésekkel teljes állásba is csábítják őket –, a cselekvési terv szerint meg kellene vizsgálni a könnyített felvételi rendszer bevezetésének lehetőségét. Ez enyhén szólva is ellentmond a minőségi felsőoktatásról és annak feltételeiről írt soroknak, ráadásul demoralizáló hatású is lehet. Nem felsőoktatási szintű informatikusok számára számtalan OKJ-s vagy felsőoktatási szakképzésbeli lehetőség van – közel sem biztos, hogy akkor jár jól a magyar gazdaság, ha az eddiginél is alacsonyabban húzzák meg az egyetemekre való bekerülés ponthatárát. De a lemorzsolódást is furcsa módon állítaná meg az oktatási államtitkárság, szerintük ugyanis egyszerűen csökkenteni kellene „az informatika alapszakokon belül a lemorzsoló hatású alapozó tárgyak súlyát”. Ennél már csak az lenne biztosabb módszer, ha egyáltalán nem kellene a diákoknak a tanulással vesződniük, s akkor az államtitkárság büszkén elmondhatná, hogy minden felvett el is végezte a képzést.
Műszaki, természettudományos, informatikai területen, az alacsony jelentkezési arány miatt, a bekerülési pontszámok már most is rendkívül alacsonyak, a legtehetségesebb diákok pedig nagyobb arányban választják a többi képzési terület népszerű szakjait. Látják ezt a cselekvési terv készítői is, ráadásul azt is leírják, hogy „az így kialakult diákösszetétel rossz hatással van az egyetemi oktatás hatékonyságára, így a tehetséges tanulók tanulmányaira is”, a javasolt megoldások mégsem tűnnek gyógyírnak a problémára. Tananyagcsökkentést szorgalmaz szinte mindegyik érintett képzésterületen, mondván, a „bolognai rendszerre való áttérés átgondolatlanul, hirtelen történt”, s túl sok ismeretanyag zsúfolódott a hároméves alapképzésbe. Javasolják az előkészítő, nulladik évfolyam bevezetését is azoknak az érettségizett, de fel nem vett diákoknak, akik fontolgatják, hogy ezekre a képzésterületekre mennének.
Ennél talán előremutatóbb az a javaslat, hogy bevezetnék a kompetenciavizsgát az első és az utolsó évfolyamon. Ezzel meg lehet majd állapítani, hogy mennyit tett hozzá a felsőoktatási intézmény a diák készségeihez, de arra is jó lehet, hogy kiderüljön: az elsőévesek közül kik azok, akiknek nehézséget okozhat az adott képzés elvégzése. Nekik személyre szóló felkészítőket, felzárkóztató órákat lehetne tartani, ezzel is csökkentve a lemorzsolódást. Az alap- és osztatlan képzéseken egyébként a lemorzsolódás egészen magas, 2012–2015 között 36–38 százalékos. Ezt az arányt az államtitkárság 2023-ra 25 százalékra szeretné csökkenteni.
Az orvosi, gazdaságtudományi és agrár képzésterületen várhatóan komolyabb beavatkozásokra is kész a kormány. Az orvosin nemcsak az orvosnak, de az egészségügyi szakokra felvetteknek a számát is növelnék, s mindehhez komoly klinikai fejlesztéseket képzelnek. Emellett emelnék a külföldi diákok arányát, abban bízva, hogy „a magyarországi orvos-, fogorvosképzés az EU orvosutánpótlásának egyik kiemelt központjává válhat”. A gazdaságtudományi képzés nagyon szétaprózott, szinte minden intézmény indít ilyen szakot, ezért a képzési kínálatot „optimalizálni” szeretné az államtitkárság. Ez feltételezi a képzések indításának szigorítását – például az akkreditációs feltételeken keresztül – és bizonyos képzések területenkénti központosítását, egyes intézményeket kiemelt helyzetbe hozva. Ez történik majd az agrárképzésben is, ahol a szakrendszer tavalyi átírása után várhatóan két-három képzési központot alakítanak ki. Ezek az alap- és a gyakorlati képzéstől a doktori iskoláig és a kutatóintézetekig a teljes agrár-felsőoktatási és k+f spektrumot lefedik. A többi intézmény agrárszakjai csak specializált, a térségi igényeknek a leginkább megfelelő területeken nyújtanak majd felsőfokú szakképzést és alapszakos agrárképzést. Ezek tehát „ráhordó” jelleggel szolgálnák ki és segítenék az agrárközpontok tudományos és innovációs tevékenységét.
A legnagyobb gond a pedagógusképzésben lehet, s az államtitkárság szerint ez nem is mennyiségi kérdés. Bár rohamosan öregszik a pedagóguskar, a diáklétszám csökkenésével ez legfeljebb néhány természettudományi szakon okozhat majd tanárhiányt (amit a szakképesítés nélküli tanárok oktatási lehetőségének kiszélesítésével már kezelni is próbál a kormány). A nagyobb gond az, hogyan csábítsanak a legjobb diákok közül minél többet erre a pályára. Erre még az államtitkárság is csak keresi a választ.
Forrás: HVG
