A hatékony munkakereséshez idő és energia kell
Ki ne ismerné ezt a rövidítést: KSH? Vagyis Központi Statisztikai Hivatal! Igen, többnyire ezt jelöli, de nem ezúttal! Most valami mást takar e három betű: az álláskeresés három fő útjáról, lehetőségéről lesz ugyanis szó – olvasható az elerszepitok.hu oldalán Limpár Imre tréner, tanácsadó szakpszichológus írása.
K, mint kapcsolati tőke,
S, mint spontán álláskeresés,
nem szokványos utat jelöl. Sarkítva, az „S" útnak a lényege, hogy egyáltalán nem érdekel engem, mint álláskeresőt, hogy valahol keresnek-e az adott pozícióra valakit, avagy sem, hanem megpróbálok náluk, divatos szóval élve: becsekkolni. Tehát, kis túlzással, hírül adni, hogy létezem, hogy a világon vagyok, hogy megszülettem, hogy elérhető vagyok, mint szakember. Mert ha nem tudják, hogy én egyáltalán vagyok, akkor nulla, azaz pontosan nulla az esélye, hogy bármilyen munkalehetőség kapcsán felmerüljön a nevem és csörögjön a telefonom.
A „H" a hagyományos, vagy hirdetési utat mutatja.
Hangsúlyoznunk kell, az lehet egy elég jó stratégia, ha mindháromban megtesszük a megfelelő szükséges lépéseket az álláskeresés sikeréért, vagyis nem csupán azt, amit sajnos a legtöbb álláskereső tesz ma Magyarországon, hogy egyrészt főként szimplán a hirdetési, hagyományos úton próbálkozik, és a kapcsolati tőkéjének bemozgatását kipipálja pusztán azzal, hogy ha „Hallotok valamit, szóljatok!" Ez utóbbi mondat ugyanis – ennyire lecsupaszított formájában – noha bár csak extra kivételek esetén működik, mégis a legtöbbünknek elhagyta már száját.
Az „S" úttal általában, ha élnek is, nagyon finoman szoktak bánni az álláskeresők; a legtöbbször abban merül ki, hogy pár helyre elküldik az önéletrajzukat, vagy még inkább csak küldözgetik. Mindez azonban roppant kevés, valójában ez még nem igazi Spontán út, csak afféle gyenge próbálkozás.
A három ösvény együttes használata lesz, illetve lehet egy ütős elhelyezkedési stratégia záloga. Gyakran kérdezik, hogy mennyi idő javasolt a „H" útra? Nos, erről megoszlanak a vélemények, személyes véleményként maximum fél órát javasolnék naponta, annyit viszont mindenféleképpen érdemes.
Sőt, az igazat megvallva már az interjúk során is problémák adódhatnak. Például három-négy hónap úgy telik el, hogy nem hívtak be egyetlen beszélgetésre sem, ilyenkor – teljes joggal – a kétségbeesett passzivitás eluralkodik. Ekkor nem csoda, hogy ilyen előzmények után már nem tudsz erőteljesen megnyilvánulni, s mivel a munkáltató egy lendületes munkavállalót keres, nem is választ majd téged. Ekképp válhat önbeteljesítővé az álláskeresési kudarc lefelé húzó spirálja. Pont emiatt a legfőbb lehetőség, hogy bármi áron (!) képesek legyünk megőrizni a saját aktivitásunkat. Pizsamában ugyanis nem lehet állást keresni. Jönni-menni kell az ügy érdekében, abban az elvben, hogy „Ha állást keresek, az a főállásom, hogy napi minimum 6-8 órát szánok a helyes elhelyezkedési cselekedetek rejtelmeire, mégpedig a KSH utak együttes és mély használatával.