A fekete pólós tiltakozó akciót elindító Sándor Mária ápolónő azért mondott fel, és dolgozik mostantól segédápolóként, kevesebb fizetésért, mert szerinte Zombor Gábor államtitkár lemondásával eltűnt az a hiteles ember, aki tenni is akart valamit az egészségügyben. Így hát neki sincs maradása - írja a Népszabadság.

Sűrű féléve volt Sándor Mária ápolónőnek, most egy pillanatra megpihent. Tegnap az éjszakai műszak után besétált a főnővérhez, és átadta a fölmondását, aztán elment aludni.

Ahogy magyarázza: azért adja vissza a magyar kormánynak a színjeles szakápolói oklevelét, hogy ezután segédápolóként vállaljon munkát, mert Zombor Gábor államtitkár lemondásával eltűnt az a hiteles ember, aki tenni is akart valamit az egészségügyben. Így hát neki sincs maradása.

Sándor Mária problémás ember. Már az is nehezen érthető, hogy aki alig valamivel több, mint havi 140 ezer forintot keres, hogyan mondhat le 50 ezer forintnyi havi bevételről, mert segédápolóként legfeljebb 90 ezer forintra számíthat. Feltéve, ha kap munkát.

Ő erre azt mondja: nem érdekli. „Ha magamra maradok, akkor úgy lesz. De nem vagyok hajlandó azok közt játszani, akik kihúzzák az ember alól az egészségügyet, miközben ők a haszonélvezői. Inkább tartozom a kisemmizettek közé."
Egészségügyi szakközépiskolába járt. Édesanyja azt akarta, hogy orvos legyen, de a fizika, a kémia nem ment neki. Csak a szakmai tárgyakból volt kitűnő, azokból versenyeket is nyert. Az íróasztalán álló kép sajátos montázs, II. János Pál pápával, egy kórházzal, és Mária lányával. A kép a nővér számára – aki hittudományi főiskolát végzett – a hit, az alázat, az ember iránti tisztelet közös szimbóluma.

„Azt nem értem, hogy ez a kormány, amellyel valójában egy csónakban evezünk, hiszen a tagjai szintén a keresztényi értékeket vallják magukénak, miért nem segít a kisemmizetteken, miért nem az emberi élet a legfontosabb a számukra?" – beszél a kételyeiről.

Sándor Mária szuggesztív, könnyen magával sodorja hallgatóságát. Először az RTL Klubnak beszélt a hazai szakdolgozók nyomorúságáról, a kifizetetlen túlórákról, a végletekig elgyötört ápolókról. Zavarba ejtő nyilatkozata után fekete pólót húzott. Demonstrált az egészségügyben élők bérezése miatt, munkakörülményeinek javításáért. A pólóból munkahelyi konfliktus és országos mozgalom lett. Ütközései növelik a tekintélyét a közönség előtt, munkaadója is igyekszik inkább megbékülni vele.

A közösségi portálon a Fekete hétvége nevű kezdeményezés néhány nap alatt szélsebességgel terjedt, ápolók sora öltött fekete ruhát, hogy demonstrálja, tarthatatlan körülmények között, szánalmas fizetésért dolgoznak. Egyszerre mindenki Sándor Mária akart lenni. A kizsigerelt, alávetett és rosszul fizetett ápolókkal a nyilvánosság is könnyebben együtt érez, mint a hálapénzhalmozókkal.

Sándor Mária kitartó. Levelet írt az ország közjogi méltóságainak, s miután válaszukkal elégedetlen volt, elindult a köztársasági elnökhöz, vitte magával a fekete pólósait, s miután a rezidenciába nem engedték belépni, a ház előtt olvasta föl az elnök neki írt válaszlevelének részletét. Azt, amelyben az államfő arról tájékoztatja: mennyire szigorú szabályok korlátozzák abban, hogy az ápolók béréért és juttatásaiért bármit is tegyen.

Interjúkat ad, Sándor Mária föllépései, szavai erősen emocionálisak. Könnyedén, természetesen mesél a televízióban a kórházi nyomorról, a hiány okozta tragédiákról, személyében jeleníti meg az egészségügy válságát. Ő az arc, akivel lehet közösséget vállalni, mert föl sem merül, hogy szakmán belüli pozíciószerzés, extra pénz reménye hajtja. Amikor a májusi tízezres nővérdemonstráción Zombor Gábor azt mondta: „mindenben igazatok van", Mária abszolút győztesnek tekinthette magát.

Miután kiderült, hogy mégsem jön a beígért béremelés a szakdolgozóknak, nyilvánvalóvá vált, hogy a kamara és az új szakszervezet harca sem rendeződik, nekiment a szakdolgozói kamarának is. Annak elnöke etikai eljárást kezdeményezett ellene, amiből végül – az általános felhördülés hatására – semmi nem lett.

Sándor Mária ismét megerősödve került ki a konfliktusból, de magára is maradt. Nincs már vele a kamara, az új szakszervezet is elvesztette lendületét, és Zombor Gábor is lelépett a színről. Sándor Mária most látszólag hátrább lép, de nem tudni, meddig tarthat a visszavonulás. Sokáig nem, az biztos.

Forrás: Népszabadság