Túlterheltek a tanárok és a diákok. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ alulfinanszírozott és nem bírja az adminisztrációs terheket, de sokszor az önkormányzatokra hárítaná a saját feladatait. A tananyag túl nagy, túl kevés időre leosztva – írja az Index.

Mindehhez még keveset is költünk az oktatásra, azt is rossz csatornákon. Pontokba szedtük, hogy milyen gondok látszódnak kívülről is az oktatásban. Kedden reggel nyolc órakor ül össze a köznevelési kerekasztal, amit a kormány azután hívott össze, hogy tiltakozási hullám indult a közoktatásban. Balog Zoltán miniszter szerint "túltolták a biciklit" a rendszer központosításával, az egyeztetésnek már új államtitkárral vág neki a kormány, bár az is látszik, nem akarnak az oktatásra költeni vagy rendszerszinten változtatni. Az alábbi pontok kerülhetnek elő.

1. Kifejezetten rossz az oktatás színvonala: a 2012-es PISA-tesztek eredményei szerint 44 ország közül Magyarország a 33. vagyis a tizenegyedik legrosszabb. A régióban csak Bulgáriát és Montenegrót utasítjuk magunk mögé.
2. Túl sok a tananyag, az is rosszul van összeállítva, emellett lehetetlen vele tervezni, mert gyakran változik a Nemzeti Alaptanterv. Az általános műveltség elsajátítása teszi ki a legnagyobb időt, de minden nap van testnevelésóra. Az egyre fontosabb informatikai ismeretekre és nyelvtanításra alig marad idő.
3. Túl sok a tanóra. A magyar tanév világviszonylatban is rövid: átlagosan mindössze 175-185 napig tart, míg az OECD országok átlaga ennél egy hónappal hosszabb (211 nap). Így kevés időre jut sok tanóra, ezért vannak a gyerekek estig az iskolákban.
4. Ráadásul az általános iskolásoknak 16 óráig kötelező az iskolában maradniuk. A házi feladatokra már csak este, a különórákra szinte egyáltalán nincs idő.
5. Túlterheltek a tanárok is. A pedagógusoknak 32 óra a kötött munkaidejük, ebből 26 a heti kötelező tanóraszámuk. Azt követelik, hogy utóbbit csökkentsék le 22-re.
6. Alig költünk az oktatásra. A hazai GDP mindössze 4,3-3,9 százaléka megy a szektorba, miközbenaz Európai Uniós átlag 5-5,3 százalék. Olyan országokat előzünk csak meg, mint a válság sújtotta Görögország, Szlovákia, Románia vagy Bulgária.
7. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ nem képes ellátni a feladatait. Ezt nemcsak a tanárok állítják, a minisztérium háttérintézménye, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet is erre a megállapításra jutott. A mamutszervezet az ország összes állami közoktatási intézményét felügyeli, folyamatosan csúszik a határidőkkel, nem hoz érdemi szakmai döntéseket, felesleges adminisztrációs terheket ró a tanárokra és az intézményekre. Ezekre a leghétköznapibb példa a tankönyvek és oktatási anyagok iskolákhoz való eljuttatása, amivel eddig minden évben probléma volt.
8. A KLIK költségvetését minden évben alábecsülik. 2013-ban 78, 2014-ben 97 milliárd forintot kellett utólag átcsoportosítani a szervezethez. Emiatt csúsznak a kifizetések is.
9. Nincsenek pontosan elhatárolva egymástól a KLIK és az illetékes önkormányzatok feladatai. Az épületfenntartási költségek a városvezetéseket terhelik, míg papíron a KLIK határoz a tananyagról, intézi az oktatáshoz szükséges eszközök beszerzését és a személyi kiadásokat. Sokszor tisztázatlan, hogy a beszerzések kihez tartoznak, az önkormányzatok és a hivatal egymásra mutogatnak. Végül nem fizet senki sem, cserébe nincs kréta, patron a nyomtatókban, papír a fénymásolókban, és a sor hosszan folytatható.
10. Lecsökkent az igazgatók jogköre: az iskolai alkalmazottak egy része nem hozzájuk tartozik, hanem az önkormányzathoz vagy a KLIK-hez. De nem szólhatnak bele a pénzügyekbe és a fenntartási feladatokba sem.
11. A tankötelezettség 16 éves korig tart, vagyis sokan az érettségiig sem jutnak el, a szakiskolai képzés viszont nem áll készen a kiesők fogadására. A rosszabbul tanulók felzárkóztatására jöttek létre a Híd I. és a Híd II. programok. Ezek megszervezése akkor is kötelező, ha csak egy diákot érint. Erre nincs kapacitás, de ez sem javít érdemben a kieső tanulók eredményein.
12. Bevezették a pedagógus-életpályamodellt. Ez alapbéremelést jelentene a korábbi pótlékok és kiegészítések (túlóra, cafeteria stb.) elhagyásával. A gyakorlatban viszont csak az ígért összeg 60 százalékát kapták meg a 2013-as határidőre a tanárok, 40 százalékot négy évre elosztva fizet ki az állam. Még komolyabb probléma, hogy már nem a minimálbérhez igazítják a tanári fizetéseket, így az nem követi az inflációt, de szélsőséges esetekben a tanárok még kevesebb pénzt is kapnak a munkájukért, mint korábban. Az aránytalanságot jelzi, hogy a pedagógus I. és II. besorolás között mindössze 15 000 forintnyi bérkülönbség van.
13. Az életpályamodell miatt plusz terheket rónak a tanárokra: kétévente önértékelést, közel 100 oldalas tanári portfóliót kell készíteniük magukról.
14. Az állam hagyja jóvá azt a kétféle könyvet, amelyekből évfolyamonként és tárgyanként tanítani lehet. A könyvek viszont a tanárok szerint rossz minőségűek. Gyakran nem is használják őket: csak alibiből vetetik meg a diákokkal, helyettük az általuk jónak tartott könyve fénymásolatait használják.

Forrás: Index