A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel - hívta fel a figyelmet ítéletével a Kúria.

Az első rendű felperes férje, néhai K.I. 1964. szeptember 17-étől 1993. szeptember 1-jéig – nyugdíjba vonulásáig – állt az alperes, illetőleg jogelődje alkalmazásában hálózatépítő majd raktáros, utóbb nyugdíjba vonulásáig hálózatépítő segédmunkás munkakörben - olvasható a jogeset a Kúria honlapján.

   2009 áprilisában hereműtétet végeztek el nála. A szövettani vizsgálat hererákot (mezotheliomát) igazolt. 2009 augusztusában kelt kórtörténeti zárójelentés a légcsőnél egy 7 mm-es, főér melletti 12 mm-es, jobb tüdőkapuban 34 mm-es nyirokcsomót mutatott ki. Az ellenőrző vizsgálatok során 2010-ben a jobb oldali lágyékhajlatban patológiás jellegű nyirokcsomót észleltek. Ebből a korábbi kórszövettani vizsgálattal igazolt azonos típusú, a megelőzően eltávolított daganat áttételének megfelelő szövetszaporulatot mutattak ki. 2011. május 9-én elhalálozott.

2011. március 28-án az OMFI értesítette a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szervének Munkaügyi Felügyelőségét, hogy néhai K.I. foglalkozási megbetegedés gyanúja bejelentését azbesztpor belégzés által okozott tüdőrák diagnózissal elfogadta, és azt nyilvántartásba vette.

Ezt követően a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve értesítette a Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szervét a 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet 6. számú melléklete szerint, hogy néhai K.I. bejelentett és kivizsgált foglalkozási betegsége elfogadást nyert 2011. április 27. napján.

A felperesek keresettel éltek az alperessel szemben, és kártérítés megfizetésére kérték kötelezni. Hivatkozásuk szerint néhai K.I. foglalkozási megbetegedés következtében hunyt el.

Részleges és teljes kárfelelősség

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes néhai K.I. munkavállaló foglalkozási megbetegedésből eredő kárért 50 % mértékű kárfelelősséggel tartozik. A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt máspdfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes kárfelelősségét 100 %-ban határozta meg.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos - állapította meg a Kúria.

Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés szerint mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Megállapítható volt, hogy a felperes foglalkoztatásának ideje alatt azbeszt tartalmú csövekkel dolgozott, így azbeszt expozíciónak volt kitéve. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a foglalkozási megbetegedésből eredő károkért az a munkáltató felel, ahol a munkavállaló a foglalkozási megbetegedésének kitett munkakörben utoljára dolgozott (Mfv.E.10.148/2006.).

Az ETT szakvéleményében pedig az található, hogy „...A felperes nem kizárható azbeszt expozíciója a mezotheliomás megbetegedés kialakulásában szerepet játszhatott, a halál pontos oka ugyan nem ismeretes, de annak kialakulásában a mezothelioma legalább részoki szereppel bírt" . A fentiekből következően a bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes megbetegedését legalábbis részben azbeszt belégzése okozta.

Az eljáró bíróságok helyesen vizsgálták, hogy kármegosztásnak lehet-e helye, és helytálló következtetésre jutottak amikor kifejtették, hogy a betegség kialakulásában a munkavállaló vétkes közrehatása nem volt bizonyított.

A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy az elhunyt munkavégzése során a munkaviszonyára vonatkozó előírást, utasítást, szabályt nem sértett, a részére biztosított védőfelszerelést pedig az alperes által sem vitatottan használta.

Kimentéses bizonyítás

A másodfokú bíróság a szakvélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy nem a dohányzás okozta kizárólagosan a felperes daganatos megbetegedését, azzal pedig, hogy az azbeszt belégzés és a dohányzás milyen kölcsönhatással jár, az elhunyt nem lehetett tisztában. A kimentéses bizonyításra figyelemmel az alperesnek igazolnia kellett volna a felperes felróható magatartását, vagyis hogy a munkáltató által tiltott cselekményt követett el, amely egészségi állapotára negatív hatással volt. Ilyen bizonyításra azonban nem került sor, a per adataiból nem volt következtetés levonható arra nézve, hogy a dohányzás hiányában a betegség nem alakult volna ki.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.

Forrás: munkajog.hu